FANDOM


A gazdasági és pénzügyi válság alaposan próbára tett számos, hosszú ideje elfogadott közgazdasági tételt. A közgazdászok nagy része ugyanakkor alkalmatlannak bizonyult arra, hogy időben észrevegye a közeledő válság jeleit, ez pedig súlyos aggályokra adhat okot.

A gazdasági viselkedéstan (behavioral economics) követői például gyakran hangoztatják, hogy a piaci résztvevők gyakran úgy viselkednek, ami nem hozható könnyen összhangba a racionalitással. A modern információs közgazdaságtanban azt is kimutatták, hogy a piacok lehetnek ugyan kompetitívek, de szinte soha nem hatékonyak, amikor az információ tökéletlen vagy aszimmetrikus módon áll rendelkezésre (egyesek tudnak valamit, amit mások nem), ami lényegében mindig így van.

Vintage-alice

Alice Csodaországban

Kutatások hosszú sora igazolta, hogy az úgynevezett „racionális várakozások” elvének alkalmazásával sem szavatolható a piacok stabilitása, mert árbuborékok ilyen körülmények között is kialakulhatnak. A válság emellett arra is szolgáltatott bőven bizonyítékot, hogy a befektetők távolról sem tanúsítanak racionális magatartást. Az a feltételezés, hogy az összes befektető számára azonos minőségű és szintű információ áll rendelkezésre, már a bajok bekövetkezte előtt hibásnak bizonyult.

Az is tény ugyanakkor, hogy a közgazdászszakmán belül az eszmék jóval változatosabbak, mint azt általában tudni vélik. Az idei, 2009-es közgazdasági Nobel-díjat két olyan kutató kapta, aki az életművével alternatív megközelítési módokat tárt fel. A közgazdaságtan az eszmék bőségét hozta a felszínre, amelyek jelentős hányada szól arról, hogy a piacok nem szükségszerűen hatékonyak és stabilak. Egy további, hasonló megállapítás szerint a gazdaság és a társadalom nem írható le pontosan a közgazdászok többsége által használt kompetitív egyensúly standard modelljével.

A válság egyrészt a szabályozás iránti igény újragondolására késztetett, de hasonló ösztönzést adott alternatív értelmezési módok feltárására is. Ezekkel részint jobban meg lehet érteni, miként működik a komplex gazdasági rendszerünk, részint pedig ki lehet munkálni a legutóbbi zavarok megismétlődésének megelőzésére alkalmas gazdaságpolitikai eszközöket.

Miközben egyes közgazdászok az önszabályozó, a hatékony és az állandóan teljes foglalkoztatással járó piacok elméletét erőltették, szerencsénkre voltak más társadalomtudósok, akik egyéb megközelítési módokat is feltártak. Ide sorolandók például az ágens alapú modellek, amelyek a körülmények különbözőségét hangsúlyozzák, továbbá a hálózati modellek, amelyek cégek egymás közötti, komplex kapcsolódásait (például a dominószerű csődjét) elemzik. Itt van továbbá Hyman Minsky elhanyagolt munkássága a pénzügyi válságokról (amelyek gyorsan követték egymást a néhány évtizede tartó dereguláció kezdete óta). Léteznek emellett még innovációs modellek, amelyek a növekedés dinamikáját szeretnék megmagyarázni.

A közgazdaságtan területén jelenleg végzett legizgalmasabb munkák kiterjesztik a tudományág határait, és bevonják a pszichológusok, politológusok és szociológusok kutatásait is. Emellett a gazdaságtörténetből is sokat kell tanulnunk, mert a pénzügyi innovációról folyó minden hírverés ellenére a mostani válság meglepő hasonlóságot árul el a korábbiakkal. Ez alól csak annyi a kivétel, hogy a pénzügyi termékek komplexitása csökkentette az átláthatóságot, ami fokozta a félelmeket az állami mentőakciók elmaradásától.

Az eszmék igenis számítanak. Legalább annyira, ha nem jobban, mint az önérdek. A szabályozó testületek és választott tisztségviselőink politikai csapdába kerültek, miközben egyes érdekcsoportok nagyot nyertek a féktelen dereguláción és a szabályozási rendszerek alkalmatlansága nyomán. A felügyeleti hatóságok és a politikusok emellett intellektuálisan is csapdába kerültek, ezért a jövőben az eszmék gazdagabb eszköztárából kell meríteniük.

INET - Kezdeményezés az Új Közgazdasági gondolkozásért Szerkesztés

Mindez fontos háttere annak, hogy Soros György a budapesti Közép-európai Egyetemen bejelentette az új közgazdasági gondolkodás kialakítását célzó, izgalmas kezdeményezését (INET – Initiative for New Economic Thinking) (VG, 2009. október 28.). A pénzből kutatásokat támogatnak, szimpóziumokat, konferenciákat tartanak, és kiadnak egy új folyóiratot, amellyel új eszmék feltárását és közös erőfeszítések virágzását segítik elő.

Az INET teljes szabadságot élvez, mind a tartalmat, mind a stratégiát illetően, és remélhetően más forrásokkal is kiegészül. Soros – néhány héttel korábban, előkészítésképpen – gazdasági elmék figyelemre méltó csoportját gyűjtötte egybe. A szakma teljes spektrumából merítve meghívott fiatalokat és időseket, jobb- és baloldaliakat, az elméleti műhelyekből és a gyakorló gazdaságpolitikusok köréből, az establishmentből és ez utóbbi ellenfeleinek sorából. Az utóbbi három évtized során a közgazdasági szakmán belül egy vonal mentén építették fel azt a modellt, amely szerint a piac tökéletesen működik. Ez a feltételezés árnyékba borított minden olyan kutatást, amely meg akarta magyarázni, hogy a piacok miért tökéletlenek, sőt azt is, miért bukik meg időnként a piac. Gyakorta tehát az eszmék piaca is tökéletlenül működik. Az emberi esendőség és a gazdaság összetettségének tökéletlen megértése közepette az INET az alternatív gondolkodás ígéretét kínálja, hogy korrigálni lehessen a piac költséges hibáit.


Cikkek a témában Szerkesztés

Forrás Szerkesztés

  • Copyright: Project Syndicate, 2009@ www.project-syndicate.org
  • Fordítás alapja: Világgazdaság