Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Virágozzék száz elmélet a közgazdaságtanban

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A gazdasági és pénzügyi válság alaposan próbára tett számos, hosszú ideje elfogadott közgazdasági tételt. A közgazdászok nagy része ugyanakkor alkalmatlannak bizonyult arra, hogy időben észrevegye a közeledő válság jeleit, ez pedig súlyos aggályokra adhat okot.

A gazdasági viselkedéstan (behavioral economics) követői például gyakran hangoztatják, hogy a piaci résztvevők gyakran úgy viselkednek, ami nem hozható könnyen összhangba a racionalitással. A modern információs közgazdaságtanban azt is kimutatták, hogy a piacok lehetnek ugyan kompetitívek, de szinte soha nem hatékonyak, amikor az információ tökéletlen vagy aszimmetrikus módon áll rendelkezésre (egyesek tudnak valamit, amit mások nem), ami lényegében mindig így van.

Kutatások hosszú sora igazolta, hogy az úgynevezett „racionális várakozások” elvének alkalmazásával sem szavatolható a piacok stabilitása, mert árbuborékok ilyen körülmények között is kialakulhatnak. A válság emellett arra is szolgáltatott bőven bizonyítékot, hogy a befektetők távolról sem tanúsítanak racionális magatartást. Az a feltételezés, hogy az összes befektető számára azonos minőségű és szintű információ áll rendelkezésre, már a bajok bekövetkezte előtt hibásnak bizonyult.

Az is tény ugyanakkor, hogy a közgazdászszakmán belül az eszmék jóval változatosabbak, mint azt általában tudni vélik. Az idei közgazdasági Nobel-díjat két olyan kutató kapta, aki az életművével alternatív megközelítési módokat tárt fel. A közgazdaságtan az eszmék bőségét hozta a felszínre, amelyek jelentős hányada szól arról, hogy a piacok nem szükségszerűen hatékonyak és stabilak. Egy további, hasonló megállapítás szerint a gazdaság és a társadalom nem írható le pontosan a közgazdászok többsége által használt kompetitív egyensúly standard modelljével.

A válság egyrészt a szabályozás iránti igény újragondolására késztetett, de hasonló ösztönzést adott alternatív értelmezési módok feltárására is. Ezekkel részint jobban meg lehet érteni, miként működik a komplex gazdasági rendszerünk, részint pedig ki lehet munkálni a legutóbbi zavarok megismétlődésének megelőzésére alkalmas gazdaságpolitikai eszközöket.

Miközben egyes közgazdászok az önszabályozó, a hatékony és az állandóan teljes foglalkoztatással járó piacok elméletét erőltették, szerencsénkre voltak más társadalomtudósok, akik egyéb megközelítési módokat is feltártak. Idesorolandók például az ágensalapú modellek, amelyek a körülmények különbözőségét hangsúlyozzák, továbbá a hálózati modellek, amelyek cégek egymás közötti, komplex kapcsolódásait (például a dominószerű csődjét) elemzik. Itt van továbbá Hyman Minsky elhanyagolt munkássága a pénzügyi válságokról (amelyek gyorsan követték egymást a néhány évtizede tartó dereguláció kezdete óta). Léteznek emellett még innovációs modellek, amelyek a növekedés dinamikáját szeretnék megmagyarázni.

A közgazdaságtan területén jelenleg végzett legizgalmasabb munkák kiterjesztik a tudományág határait, és bevonják a pszichológusok, politológusok és szociológusok kutatásait is. Emellett a gazdaságtörténetből is sokat kell tanulnunk, mert a pénzügyi innovációról folyó minden hírverés ellenére a mostani válság meglepő hasonlóságot árul el a korábbiakkal. Ez alól csak annyi a kivétel, hogy a pénzügyi termékek komplexitása csökkentette az átláthatóságot, ami fokozta a félelmeket az állami mentőakciók elmaradásától.

Az eszmék igenis számítanak. Legalább annyira, ha nem jobban, mint az önérdek. A szabályozó testületek és választott tisztségviselőink politikai csapdába kerültek, miközben egyes érdekcsoportok nagyot nyertek a féktelen dereguláción és a szabályozási rendszerek alkalmatlansága nyomán. A felügyeleti hatóságok és a politikusok emellett intellektuálisan is csapdába kerültek, ezért a jövőben az eszmék gazdagabb eszköztárából kell meríteniük.

INET - Kezdeményezés az Új Közgazdasági gondolkozásért Szerkesztés

Mindez fontos háttere annak, hogy Soros György a budapesti Közép-európai Egyetemen bejelentette az új közgazdasági gondolkodás kialakítását célzó, izgalmas kezdeményezését (INET – Initiative for New Economic Thinking) (VG, 2009. október 28.). A pénzből kutatásokat támogatnak, szimpóziumokat, konferenciákat tartanak, és kiadnak egy új folyóiratot, amellyel új eszmék feltárását és közös erőfeszítések virágzását segítik elő.

Az INET teljes szabadságot élvez, mind a tartalmat, mind a stratégiát illetően, és remélhetően más forrásokkal is kiegészül. Soros – néhány héttel korábban, előkészítésképpen – gazdasági elmék figyelemre méltó csoportját gyűjtötte egybe. A szakma teljes spektrumából merítve meghívott fiatalokat és időseket, jobb- és baloldaliakat, az elméleti műhelyekből és a gyakorló gazdaságpolitikusok köréből, az establishmentből és ez utóbbi ellenfeleinek sorából. Az utóbbi három évtized során a közgazdasági szakmán belül egy vonal mentén építették fel azt a modellt, amely szerint a piac tökéletesen működik. Ez a feltételezés árnyékba borított minden olyan kutatást, amely meg akarta magyarázni, hogy a piacok miért tökéletlenek, sőt azt is, miért bukik meg időnként a piac. Gyakorta tehát az eszmék piaca is tökéletlenül működik. Az emberi esendőség és a gazdaság összetettségének tökéletlen megértése közepette az INET az alternatív gondolkodás ígéretét kínálja, hogy korrigálni lehessen a piac költséges hibáit.

Forrás Szerkesztés

  • Copyright: Project Syndicate, 2009@ www.project-syndicate.org
  • Fordítás alapja: Világgazdaság

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki