Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Várnai Dóra: Az idő nem csak pénz

446pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

Az idő nem csak pénz Várnai Dóra, Népszabadság, 2006. május 12.

Ha két ember tulajdonában egy-egy pénzérme van, és ezeket az érméket egymás közt kicserélik, akkor egyikük sem nyert vagy veszített semmit. Ellenben, ha ez a két ember egy-egy gondolatát, ötletét osztja meg a másikkal, akkor a "tranzakció" végére mindketten épp kétszer olyan gazdagok lesznek, mint a csere előtt voltak.

A fenti példázat egy olasz időbank honlapján olvasható, azt hivatott szemléltetni, hogy miért jó ha nem pénzben mérjük az emberi kapcsolatok értékét. "Az időbankok tulajdonképpen a jószomszédi viszony térben kiterjesztett és részben intézményesített változatai" - foglalja össze Luigi Tomasso, a milánói időbankok koordinátora ezeknek a szervezeteknek a lényegét. Az időbank kifejezést Parma városában találták ki a 90-es évek elején, de az első országosan és nemzetközileg is ismertté vált csoport az Adriai tenger mellett fekvő Sant’Arcangelo városkában működött, illetve működik ma is. Luigi Tomasso szerint 1996-ban már közel 70 időbankról volt adat, jelenleg pedig 300 körülre teszi az aktív csoportok számát: "Egy-egy bankhoz átlagosan 20-50 tag tartozik, így összesen kb. 10-15000 embert érinthet a mozgalom, mivel általában a tagok családja is részt vesz a bankok tevékenységében. Természetesen sok olyan időbank létezik, illetve létezhet az országban, amelyről nincs tudomásunk, hiszen nem kötelező bejelentkezniük a koordinációs bizottságokhoz. Valójában négy éve épp az internet és az informatika adott igazán nagy lökést az időbankoknak." Luigi Tomasso is ekkor kezdett el velük foglalkozni: a 62 éves újságírót néhány cserkész ismerőse hívta meg először a milánói Niguarda Időbank egyik gyűlésére. "Azóta az időbankok hálózatának honlapjával foglalkozom szinte főállásban. Szeretem hasznosnak érezni magamat, szeretek másokkal lenni, mindig új embereket megismerni, új problémákat, témákat felvetni és megoldani, próbára tenni a tudásomat. Minél többen vesznek részt egy időbank tevékenységében, annál jobban működik, és minél különbözőbb érdeklődésű emberekről van szó, annál könnyebb megoldani az egyes kéréseket!"

Az olasz időbankon (Banca del Tempo) kívül, számos országban fejlesztettek ki hasonló, nem pénzalapú csererendszert: az angol LETS (Local Exchange Trading System), a német Tauschring vagy a francia SEL (Systeme d'Echange Local) mind hasonló próbálkozás egy alternatív piac létrehozására, ahol az érdeklődők pénz nélkül is hozzájuthatnak bizonyos termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. A legtöbb ilyen kezdeményezés virtuális egységben méri a termékek értékét, például egy bicikli 100 "búzaszemet" ér, egy óra fűnyírás a kertben 30 "búzaszemet", stb. Az olasz kezdeményezők ellenben az időt vették alapul, és főleg szolgáltatásokat cserélnek, nem pedig termékeket, mivel úgy vélik, hogy a mai rohanó világban a legnagyobb kincs, amit az egyik ember a másiknak adhat: az idő. Vannak, főleg fiatalok, akiknek mindig túl kevés idejük jut mindenre, és vannak, főleg idősek, akiknek idejük lenne bőven, csak tennivalójuk, baráti körük nincs, akivel eltölthetnék. Az időbankok legfontosabb célja tehát nem a gazdasági, pénzügyi hiány pótlása, hanem az emberek közti kapcsolatok elősegítése, ápolása, megerősítése. Ezeken a bankokon keresztül természetesen kisebb, azonnali szükségleteket is ki lehet elégíteni, hosszú távú hatásuk azonban tartós, és szolidáris helyi társadalmi hálózatok létrehozására irányul. Nem önkéntes munkáról van szó, az időbankban minden ember egyenlő, és minden tevékenység vagy tudás annyit ér, ameddig tart: egy, két, három órát. Aki egy ilyen különleges bankban számlát nyit, annak nem kell pénzt befizetnie, és kamatot sem kap a megtakarításaira, ellenben lehetősége nyílik a többi számlatulajdonossal szívességet cserélni, segítséget adni és kapni, méghozzá időalapon. Az egyetlen kikötés, hogy senki számláján nem lehet sokáig túl sok sem a tartozás, sem a követelés."

A gyakorlatban Szerkesztés

A gyakorlatban úgy működik a dolog - magyarázza Franca Crespi, az egyik milánói időbank tagja -, hogy a bankba jelentkező személy eljön az egyik gyűlésünkre, elbeszélgetünk vele, ezzel felmérjük a megbízhatóságát és az érdeklődési körét egyaránt. Felírjuk az általa nyújtott szolgáltatásokat és azt is, hogy neki mire lenne szüksége, majd kapcsolatba hozzuk a megfelelő tagokkal. Így például van, aki angol nyelvleckéket vagy táncórákat adna szívesen, esetleg hajlandó a kocsival nem rendelkező tagokat elkísérni ide-oda, cserébe pedig gyerekfelügyeletet szeretne kapni, azt kéri, hogy a nyaralás alatt valaki etesse meg a macskáját, vagy hogy hozzáértő személyek tegyék rendbe a kertjét. Aki szívességet tesz vagy kap, az egy apró formanyomtatvány segítségével elszámol a bank felé. A nyomtatványokat a központban lekönyveljük, hogy pontosan lehessen tudni, ki hány órát dolgozott, illetve hány óra segítséget kapott. Így nem kell feltétlenül ugyanazzal a személlyel cserélni, a bank bármely tagja viszonozhatja a szívességet. Én magam a bank szervezésében és az időszámlák rendben tartásában szoktam segíteni, cserébe legutóbb az unokáim ruhácskáit varrta meg az egyik hölgy, egy másik tagunk pedig különleges ételeket készített egy számomra fontos vacsorára.

"Laura Disilvestro tanárnő, a Milano Sud Időbank egyik alapítója: "Jelenleg 30 tagunk van, főleg nők. Egy másik civil szervezettől kaptunk számítógépet, telefont. Egy harmadik szervezettől - szintén óracsere alapon - kapunk helyet egy irodában, ahol a gyűléseinket megtarthatjuk. Évente 4,50 eurót fizetünk be a bankunk kasszájába, hogy az apróbb kiadásokat, mint a papír vagy a villanyszámla, fedezzük. Volt, hogy bolhapiacot szerveztünk a fenntartásunk érdekében. Négyen vagyunk, akik a cserék szervezésével foglalkozunk, természetesen ezt mi is órákban mérve kapjuk vissza." Laura véleménye szerint a legfontosabb egy időbank jó működése szempontjából, hogy legyen minden csoportban néhány lelkes személy, aki képes a többieket mozgósítani, az ötleteket összeszedni és a gyakorlatba átültetni. Tamara Nativi pont ilyen ember. A toszkán faluban élő fiatalasszony tíz éve hallott először az időbankokról. "Nagyon megtetszett az ötlet, egyébként is szeretek fiatalokkal, gyerekekkel foglalkozni, elmentem hát az akkori önkormányzatban az ifjúsági ügyekkel foglalkozó hölgyhöz és rávettem, legyen nálunk, San Marcello Pistoiese-ben is egy időbank. Egy pályázat révén kaptunk székhelyet, én pedig némi fizetséget, hogy naponta néhány órát ott üljek, mivel akkoriban még nem volt ennyire elterjedt az internet. Két év alatt 60 tagunk lett, a fiatalok például számítógépes leckéket adtak az idősebbeknek, ők meg tortákat sütöttek a bulijaikra. Aztán, amikor megváltozott a falu vezetése, sajnos vége lett ennek a nagyszerű kísérletnek. Egy nagyobb városban támogatás nélkül is tudna működni, de egy ilyen kis faluban nem. Persze, ha rajtam múlna, bármikor újra kezdeném!"

Milánó, 2006. május

Forrás Szerkesztés

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki