Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Szívességbankok (cikk)

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások1 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

Krausz Viktória: Szívességbankok (cikk)
Kölcsönös szívességkörök a bizalomhiány ellen
Forrás:(Ügyvédvilág 2011/9)

Egyre többen vesznek részt olyan kezdeményezésekben, amelyek a kölcsönös segítségnyújtáson és szívességeken alapulnak. Számos budapesti kerületben létezik olyan lakóközösség, ahol mindenki azzal segíti a másikat, amihez ért. Például a fodrász végzettségű Zsóka néni levágja a lakótársak haját, a nyugdíjas Pali bácsi megszereli a zárakat és lemossa az ablakokat, Piroska bevásárlást, Juli néni varrást vállal, Laci pedig füvet nyír. Ezen szívességbankok intézményesített formái a kalákakörök, amelyek egyre ismertebbek hazánkban is. A helyi alternatív pénzek, mint amilyen például a ZöldForint, sokak szerint azért lehetne sikeres, mert nem egy állam vagy államközösség hozza forgalomba, hanem a szükséglet alapján, a cserekörökben résztvevőknél keletkezik.

Zsombok György 1992-ben találkozott a dél-tiroli Bernard Oberraucherrel, aki megismertette vele az ilyen jellegű tevékenységeket. Azt ajánlotta: egy évig próbálják meg Magyarországon működtetni a cserekört. A kezdeményezés a Talentum Kör nevet kapta. Az elnevezés bibliai eredetű, akkoriban pénzegység, később a tehetősség-tehetség jelzőjévé vált. – Minden ember „tehet”-séges, s aki hozzánk belép, arról ki is derül, hogy milyen sok mindenhez ért. Még akkor is, ha korábban azt hitte, hogy fölösleges a munkaerő-piacon.

Az egész ország bizalomhiányos – véli Almássy Tamás. – Mi élő közösséget teremtünk, amire számítani lehet, ez a legfontosabb, ehhez képest gazdasági jelentőségünk kevésbé lényeges. A kör többsége környezetvédelmi beállítottságú, ez is egy összekötő kapocs. Van köztük fiatal, idősebb, középkorú, férfiak, nők vegyesen. A papíros keres-kínál listára a hosszabb távú vállalások és igények kerülnek fel (pl. angol tanítás), ezt ritkábban frissítik. A levelezőlistán lévő keres-kínál a „sürgősebb” eseteket tartalmazza. De a találkozókon is van lehetőség elmondani, hogy kinek, mire van szüksége és ki, mit tud ajánlani segítségül.

A Talentum Kör egy szívességbank, régiesen „kaláka”. Ez azt jelenti, hogy résztvevői, amikor segítenek a kör egy másik tagjának, nem kérnek érte pénzt. Az egymásnak nyújtott segítséget egy „központ” tartja nyilván – mondja Zsombok György mérnök, a Budapesti Talentum Kör alapítója. – A nyilvántartásra egy belső egységet használunk, amelyet Talentumnak (rövidítve TT) nevezünk. A TT értékét javaslatunk szerint a munkaidő határozza meg: egy órai átlagos munkáért 100 TT jár, de ettől a két fél közös megegyezéssel eltérhet. Lényeges különbség van a TT és az igazi forint között. Hiszen az előbbi gazdasági szempontból nem pénz, és csak akkor „keletkezik”, ha szükség van rá. Nem kamatozik, nincs elfogadási kötelezettsége és nincs vagyonképző hatása. Egyre inkább az a meggyőződésünk, hogy míg a pénz távolítja az embereket, addig az ilyen cserekörök inkább bizalmat teremtenek, kapcsolatokat építenek. Az előbbi szereti a nagy méreteket (bevásárlóközpont, bank), és virtuális megjelenése miatt könnyen el is lopható (kisajátítható, privatizálható), a Talentum kör emberi léptékű, átlátható és a helyi kapcsolatokat erősíti, adni tanít. A pénz inflálódik, a csereérték nem. Ennek ellenére nem válthatja le a pénzt, hiszen az a maga helyén – a közvetítésben – nélkülözhetetlen. A kör egyik célja, hogy erősítse a helyi közösséget, szorosabbá fűzze a kapcsolatokat az emberek között, hogy többet segítsenek egymásnak, s így fontosnak, hasznosnak érezzék magukat, valamint, hogy kevésbé függjenek a külvilágtól. A kb. 250 tag fele aktív, az átlagéletkor 30 év, sok az értelmiségi, de vannak kétkezi munkások is. Mindenkit hírlevélben tájékoztatnak a kört érintő eseményekről, a TT-egyenlegek állásáról és a keresleti-kínálati listáról. A listákon a tagok elérhetőségei szerepelnek, hogy fel tudják venni egymással a kapcsolatot, a keres-kínál feljegyzés pedig a felajánlásokból és a kívánságokból áll. – Nem vagyunk bejegyzett egyesület s kevés szabályunk van. Például, aki egy évig „hallgat”, az alvólistára kerül. A Központ (kvázi „az állam”) kivételével senki egyenlege nem lépheti át a ą 20 000 TT-ot. „Postaköltséget” kell fizetni, ebből finanszírozzuk a terembért. Pénzre azonban nincs igazán szükségünk. Tagdíjunk van, ezt TT-ban vonja le a Központ, amely TT-ban „fizeti” a közösségért végzett szolgálatokat: az egyenlegek vezetését, a hírlevél-szerkesztését, kiküldését stb. Kéthavonta találkozunk is egymással. Egy négytagú csapat – erősen korlátozott jogkörrel – viszi az ügyeket, amiért talentumot kapnak a központtól.

Almássy Tamás kilenc éve a Talentum Kör tagja, fizikusi és közgazdász diplomája van. Az alternatív dolgok iránt mindig is érdeklődött, ezért kapta kölcsön Guy Dauncey: After the Crash című angol nyelvű könyvét, amely többek között megismertette a külföldi körökkel, azaz a Local Exchange Trade System-mel (LETS), a Helyi Cserekereskedelmi Rendszerrel. – Fontos lett számomra, hogy ez a könyv megjelenjen magyarul is, ezért elkezdtem menedzselni a kiadványt, tárgyaltam a kiadóval és 2001-ben el is készült, Összeomlás után – A szivárványgazdaság kialakulása címmel. Így találkoztam a Talentum Körrel. – A klasszikus szívességbankok olyan kisebb, helyi közösségekben működnek jól, mint egy kisváros, ahol sokan ismerik egymást és gyorsan, könnyen megközelíthetőek a tagok. Nálunk, mivel Budapest különböző pontjain és a környező településeken lakunk, nagyok a távolságok. Ezért a szívességbank keretében nagyobb dolgokat vállalunk. Például voltam már Gyuri gyermekének esküvőjén kisegítő, cserébe segített a villanyszerelésben. Nagy munka volt, ki kellett cserélni majdnem az egész hálózatot. Ez egy olyan sikeres kezdeményezés, ami évek óta remekül működik. A legtöbb hasonló kezdeményezés a bizalom hiánya és az érdektelenség miatt egy idő után elalszik.

A Civil Regionális Társulás egyesületének vezetője szerint az alternatív pénzeszközök használata a gazdasági válságra is adhatnak megoldást. – 1998 szeptemberében a British Council támogatásával a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége 12 fős tanulmánycsoportjának lehetősége nyílt az Angliában már több éve működő Local Exchange Trade System (LETS- Helyi Cserekereskedelmi Rendszer) megismerésére – meséli Tóth Ferenc, a szolnoki KÖR alapítója, a kört működtető Civil Regionális Társulás egyesület vezetője. – A tapasztalatok összegzése alapján a csoport kidolgozta a magyar sajátosságokat is figyelembe vevő Közösségi Önsegítő Rendszert (KÖR), amely elméleti és gyakorlati minta alapján ma már számos önsegítő kisközösség működik hazánkban is. A rendszer alkalmas bármely közösség belső erőforrásainak hatékonyabb kihasználására, a szükségleteik egy jelentős részének kielégítésére. Sok olyan intézmény van – alapítványok, egyesületek, művelődési házak, klubok, akár óvodák és iskolák is –, amelyek pénzforgalom nélkül rendszeresen adnak és kapnak. Partnereik azok, akik munkájukkal, támogatói hozzájárulással segíteni kívánnak az intézményeknek. A KÖR kiváló közvetítő lehet ezekben az esetekben úgy, hogy a természetbeni hozzájárulásokat egy helyi alternatív értékmérővel, például a ZöldForinttal mérik.

Egy óvodai szülői munkaközösségben például összevethetővé és arányossá tehető a szülők vállalása úgy, hogy ne csak néhány lelkes segítő aktivitásán múljon a cél megvalósulása, a többiek passzív bólogatása mellett. Az óvoda részéről nyújtott időn túli gyermekmegőrzés, vagy különleges gyermekprogramok megvalósítása például ZöldForint bevételi forrása lehet az intézménynek, míg számos szolgáltatást (festés, mázolás, kisebb javítások, felújítások, játékok beszerzése stb.) képes vele ellentételezni. A szülői munkaközösség azon tagjai pedig, akik ezeket a szolgáltatásokat elvégzik, a kapott ZöldForint egyenlegükből váltják meg gyermeküknek az óvoda programjaiban való részvételt.

A pénz eredeti funkciója szerint az áruk és a munkaerő cseréjét elősegítő közvetítő eszköz. A helyi alternatív pénzek, mint amilyen a ZöldForint, egyik legfontosabb és legforradalmibb jellemzője, hogy nem egy állam vagy államközösség hozza forgalomba, majd önálló áruvá átlényegülve kezeli, hanem éppen a szükséglet alapján a cserében részt vevő személyeknél keletkezik, de csak annyi, amennyi kell, és addig, amíg el nem számoltak a csoporttal. A résztvevők közül az egyik ad, a másik pedig kötelezettséget vállal arra, hogy azonos értékben a csoport bármely tagjának valamikor teljesíti vállalását. Az átadott szolgáltatás értékét a valódi pénzhez hasonló alku során ZöldForintban fejezik ki. Ekkor az elfogadó esetében mínusz, az átadó esetében plusz irányban mozdul el a személyes ZöldForint egyenlegük. A cseréket és az egyenlegeket nyilvántartják. Egyik legelterjedtebb ilyen alternatív pénz és nyilvántartási rendszer a Svájcban 1930-ban bevezetett WIR credit card. Magyar bankok még nem mutattak érdeklődést ez iránt.

A ZöldForint helyi használatának előnyei: nincs kamata, nincs fizetési határidő, az értékek az adott közösségben maradnak, nem lehet kivonni, exportálni és mindig visszaforgatódik a helyi gazdaságba, hiszen máshol nem használható. Tóth Ferenc úgy véli: a mostani világválságot a pénz globális természete is gerjeszti. – Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy városra vagy régióra egy képzeletbeli bödönt borítanának, ami alól a pénzt kiszívják. Tehát nem marad elegendő fizetőeszköz, így akadozik az áruk és szolgáltatások cseréje. Mivel a pénz a munkaerő cseréjét is közvetíti, ezért ha nincs belőle, nincs munkavégzés, azaz a közösségen belül értékteremtés sincs. Tóth Ferenc állítja: a helyi alternatív pénzt Prof. Bernard Lietaer, az Euro létrehozója, a „helyi” vagy „helyettesítő” pénzek szakértője is szorgalmazta már a globális pénz negatív hatásainak ellensúlyozására, és a világon sok állam támogatja is az ilyen kezdeményezéseket. – Magyarországon is azt kellene, hogy például egy város vagy falu önkormányzata bevezetné és használná a ZöldForintot, elősegítve a helyi lakosság munkavégzését, a helyi értékteremtés folyamatát – véli. Becslések szerint a helyi gazdaság 25-40 százalékos növekedést produkálna csupán azáltal, hogy az anyagköltség, és az összes kívülről érkező áru valódi forinttal lenne kifizetve, míg a munkavégzés jelentős része az alternatív helyi pénzzel. Egy helyi KÖR működtetését a hazai jogszabályi viszonyok között leginkább egy civil nonprofit szervezet képes biztosítani. – Én a szolnoki KÖR, ezen belül a Jótékonysági Cserebolt rendszer kitalálója, működtetője, az alkalmazottak munkaadója, irányítója, a működést biztosító támogatási források, pályázatok írója, elszámolója, felelőse vagyok – sorolja Tóth Ferenc. – Saját ZöldForint számlámmal én is tagja vagyok a csere rendszernek, és a családomnál elfekvő, általunk nem használt új vagy újszerű cikkek „eladásával”, illetve az aktuális cserebolti kínálatból nekem szükséges árucikkek „megvételével” veszek részt a cserében, alkalomszerűen szolgáltatást is igénybe véve (kerítésfestés, fűnyírás, fametszés). A szolnoki Jótékonysági Cserebolt tagsága közel 400 fő, amelyből aktív cserélő kb. 120–220 fő. 94 százalékuk családos, 45 százalékuk nyugdíjas, 12 százalék pedig a fiatalok aránya. Jellemzően alacsony, de rendszeres jövedelműek. A tagok személyesen ritkán találkoznak egymással, éppen ezért hasznos közvetítő a Cserebolt. Havonta 500–800 ezer Ft-nak megfelelő ZöldForint forgalmat bonyolítunk.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki