Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Nagy Gábor: Kamatozó szívességek

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

Nagy Gábor: Kamatozó szívességek - tanulmány, utolsó javítás: 2001.04.18.

"A modern ipari rendszer minden intellektuális bonyolultságával éppen azokat az alapokat emészti fel, amelyekre épül, közgazdasági nyelven szólva: feléli önnön pótolhatatlan tőkéjét, amelyet elégedetten jövedelemként könyvel el. Ennek a tőkének a három válfaját érintettem: az ásványi tüzelőanyagokat, a természet tűréshatárait és az ember valóját." / E.F. Schumacher

A jó öreg neoliberalista közgazdaságtan Szerkesztés

A világgazdasági horrorSzerkesztés

Főcímek a sajtóból:
  • 1993. október 13. Napi világgazdaság: "A történelem legnagyobb részvény-árfolyam esése egyetlen nap alatt a londoni tőzsdén."
  • 1993. október 16. Mai nap "A dollár árfolyama tovább esik."
  • 1993. október 2O. Új Magyarország "Miért menekül az arab és japán tőke az amerikai bankokból?"
  • 1993. december 1. Népszabadság "Kátyúba futottak a Csepel amerikai kerékpárjai."
  • 1993. december 3. Reform "Két tonna dollár - pénzhamisítás csúcstechnológiával."
  • 1994. január 1O. Gödöllői Hírlap "A vadonatúj kábelgyár csődje - Mi lesz az ötszáz dolgozóval?"
  • 1994. január 11. Kurír "Ismét benzináremelések."
  • 1994. január 16. Magyar Nemzet "A válságstáb tehetetlen - a kormány ma sem tudott megegyezni a kamionblokád szervezőivel."
  • 1994. január 17. Kurír "Már a Távfűtő Művek sem fűt."
  • 1994. január 2O. Délmagyarország "A kormány Szegedre költözött."
  • 1994. február 1O. Ettől a naptól kezdve nem jelennek meg a sajtótermékek Magyarországon. Nyugalom! Addig még van majdnem másfél évünk!*

Leonyid Iljics elvtárs megértő nagybácsi volt az IMF-hez képestSzerkesztés

A hetvenes években a nyugati bankok pukkadásig megteltek arab olajdollárokkal. Szívesen adtak akár még a szovjet tömb országainak is iparosításra, pedig jól tudták, hogy pusztán a politikai berendezkedés handicapje miatt is soha nem fogják a beruházások visszafizetni magukat korszerű termékekben. Emlékezhetünk az eocén programba, az acéliparba vagy a húsiparba gyömöszölt milliárdokra. Mellesleg ezek a pénzek a fejlett nyugati technológia vásárlása által szépen visszatértek kibocsátási helyükre. Később már csak főleg a törlesztésekre és a kamatok fizetésére vettük fel az újabb hiteleket. A nyolcvanas években a tőke áramlásának iránya megfordult. A törlesztési feltételek és a kamatlábak olyan ügyesen vannak megállapítva, hogy a régi hitelek terhei adott időegység alatt mindig nagyobbak legyenek, mint az új hitelek összmennyisége, egyidejűleg a tartozás ne csökkenjen lényegesen. A tőke áramlásának eredője így hosszú távon folyamatosan egyirányú: mindig a szegény eladósodott felől a gazdag kölcsönadó felé - adott esetben tőlünk a nyugati bankok felé.

Fel-fel a kamatlábakat mindig magasabbra!Szerkesztés

Kell-e magyarázni, hogy a gazdaság válságban van. A pénz nem tölti be a munkamegosztást szervező funkcióját. Ehelyett, hogy gyorsan pörögne-forogna egyik kézből a másikba munkára, újításra, hatékonyságra serkentve a vállalkozókat, folyton megreked, lomhán mozdul tovább. Minek kockázatosan vállalkozni, ha banki biztosítási vagy ingatlanspekulációs ügyletekkel lehet az igazán nagy pénzeket leakasztani. A gazdaságpolitika ugyan tisztában van vele, hogy a nagy jövedelmek nem a termelésből vagy a szolgáltatásból származnak, hanem pénzügyi manipulációkból, de ahelyett, hogy gyökeres megoldást keresne, megelégszik tüneti kezeléssel. Arányos közteherviselés címén az adókat elsősorban a jövedelmekhez köti. A folyamatosan és rohamosan növekvő társadalmi különbségeket ezzel ugyan jelentősen nem tompítja, legfeljebb a gazdagok szűk rétege picit lassabban lesz földönfutó, mintha nem lenne jövedelemhez kötött adózás, viszont azt sikerül ezzel elérnie, hogy az amúgy is lassan mozgó tőkét még nehezebben lehessen az emberi munka és találékonyság finanszírozására fordítani. A pénzügy játékszabályai lehetetlenné teszik, hogy egyszerű anyagokból sok munkával kiváló minőségű termékek készüljenek. Ez megfizethetetlen. Inkább bonyolult gépekkel, valamint energia- és nyersanyagfaló technológiákkal váltják ki a munkást, akit elküldenek munkanélküli segélyre. A segély terheit persze ráterhelik a gép mellett megmaradt munkások jövedelmére, hogy a vállalkozó azon töprengjen, hogy hogyan lehet még tovább csökkenteni a dolgozó- létszámot.

A bankok a kamatlábaikat mindig a csúcs-sikerágazatok megtérülési viszonyaira pislogva állítják be. Ha nem így tennének, maga a banküzlet menne csődbe, hisz mindenki átvinné a tőkéjét a jobban jövedelmező termelési ágazatba. Ezzel azonban a vállalkozások túlnyomó többsége számára túl magasra teszik a mércét. A vállalkozások éves profitjukat a banki kamatokhoz viszonyítják, főleg, ha még részvényeiket a tőzsdén is szerepeltetik, egyszerűen nem tehetik meg, hogy ne a lehető legrövidebb idő alatt a legmagasabb profitot valósítsák meg. Rá vannak kényszerítve a Föld erőforrásainak minél gyorsabb kirablására. Az erőforrások újratermelésének költségeit nem tudják elviselni, mert akkor nem lennének képesek a magas banki kamatlábakat űberelni.

A világ, ami egy ilyen közgazdaságtanra épülSzerkesztés

A nagy nem szép, de szükségszerűSzerkesztés

A gazdaság válsága nem áll önmagában. Ki tudná szétválasztani, hogy okként vagy okozatként, de együtt jár az emberi világ többi nagy területeinek válságaival. A vállalkozások versenyben a bankkamatokkal és egymással a legtöbbször jobban meg tudták állni a helyüket, ha egyre nagyobbra nőttek. Ma már egy-egy iparág nagy részét néhány multinacionális cég tartja a kezében. A vállalkozások méretének növekedése együtt járt a városok és különösen a nagyvárosok elszaporodásával. A áttekinthető falusi kisközösségi viszonyok felbomlottak. A közösségként egyszerűen méreténél fogva működésképtelen társadalmi egységek ügyeinek intézésére hierarchikus és képviseleti döntéshozó rendszereket kellett kiépíteni, amelyek szükségképpen elidegenedettek az egyéntől. A közösségi szellem megszűnik, vele vész a hagyomány, a szakralitás és a közösségi szolidaritás.

A tömeglétSzerkesztés

A hagyomány és szakralitás veszését nemcsak a közösségek eróziója okozza, hanem a gazdaság belső törvényszerűségei is. A kamatos kamattal állandó versenyfutásban lévő embernek nincs ideje a saját belső lelki és szellemi funkcióinak ápolására. Még a munkáját sem tudja jól és tiszta szívvel elvégezni, mert egyrészt erre nincs ideje, másrészt belekerül egy olyan nagy gazdasági termelő-szolgáltató szervezetbe, amelyben alig valami van reá bízva, a munkája is elidegenedett tőle. A jövedelmek polarizálódása folyamatos. Egyre kevesebbek kezében egyre nagyobb jövedelmek halmozódnak fel, és egyre többen élnek a létminimum határán vagy alatta. Ez a két piac élesen ketté válik. A vásárlóerő nagyrésze a gazdagok kezében van. A mindennapi létszükségleteik kielégítése nem túl nagy piac, hiszen kevesen vannak. A vállalkozások egy része rááll tehát a gazdagok luxusigényeinek kielégítésére. Ezek az igények igény voltuk nem magától értetődő, ezeket mesterségesen fel kell kelteni. Be kell bizonyítani a pénzes fogyasztónak, hogy az ő színvonalán az a fogyasztási szint részben megérdemelt jutalom, részben az emberi méltóságát garantáló társadalmi kötelezettség. Erre szolgálnak a reklámok. A nemlétező igényeket felkelteni és állandóan ápolva ébren tartani a gazdaság legnagyobb kihívása.

A szükségesnél ezerszer többet tudó méregdrága termékek reklámjai árasztják el az emberi kommunikáció csatornáit, eldugítva a valóban lélektől lélekhez szóló üzenet útját.

A piac másik nagy területe a szegények igényeinek kielégítése. Ők ugyan nagyon sokan vannak, de kicsi a vásárlóerejük. Ők csak a nagyon nagy tömegben termelt silány minőségű terméket képesek megfizetni, ha egyáltalán meg tudják. A termékek minőségükkel nem tudnak versenyezni, ezért legalább csomagolásuknak kell nagyon vonzónak lenni, hogy abban a lélektani pillanatban, amikor az üzletben a vásárló szembekerül a polcon lévő termékkel, a mérleg nyelve lehetőleg a vásárlás felé billenjen. A reklám nem válogat. Ugyanúgy bombázza a tehetőseket, mint a szegényeket. A szegények is a televízió és a reklámok kínálta minták szerint szeretnének élni, de ezt jövedelmi viszonyaik nem teszik lehetővé. A mindennapi megélhetési gondok és a követhetetlen minták miatt érzett csalódottság gyakran vezetnek társadalmi betegségekhez, bűnözéshez, kábítószerezéshez, alkoholizmushoz. A hagyományukat, szakralitásukat, közösségüket veszített kiszakadt lelkek védtelenek a szenvedélybetegségekkel szemben.

A FöldSzerkesztés

A kamatos kamat az erőforrások kirablására kényszeríti a termelőt. A jövedelmekhez kötött adózás lehetetlenné tesz minden "szelíd" technológiát, ami kevés energiát és nyersanyagot, ámde sok munkát és odafigyelést követel. Az egyre szűkülő piacon saját maga alatt vágja a fát az a vállalkozó, aki túlságosan hosszú életű termékeket termel. Ez az eldobható, egyszer használatos termékek kora. A csomagolás egyre nagyobb szerepet kap a termékek versenyképességében. A hamar elromló termékek és a gyülemlő csomagolóanyagok hatalmas szemétsáncokként veszik körbe a településeket. Az erdőket, a termőföldet, a fosszilis energiahordozókat néhány évtized alatt felzabálja a gazdaság. Az erdőktől megfosztott területeken szélsőségesebbé válik az éghajlat, megindul a talaj gyors eróziója, és zavarok támadnak a Föld globális önszabályzó rendszereiben: ózonlyuk, üvegházhatás, felmelegedés, tengerszint emelkedés stb. A bioszféra évmilliók evolúciója során felgyülemlett roppant gazdagsága folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben erodálódik. A nagyvárosok okozta koncentrált levegő és vízszennyezés ezt a hatást tovább tetézi. A globálissá vált gazdasági rendszereket világméretű szállítási és közlekedési kapcsolatokkal kell kiszolgálni. A fokozódó motorizáció és légi forgalom nemcsak energiafaló, hanem az egyik legnagyobb szennyezőforrássá is lép elő.

Gazdaság kamatos kamat nélkülSzerkesztés

A közgazdászok túlnyomó többsége a kamatos kamatot mint eleve adott és örökké fennmaradó gazdasági intézményt tekinti. Fel sem tételezi, hogy kamatmentes pénz valaha is létezhetett.

Pedig már Mózes is meghagyta népének: "A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se ellenségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni." 5 Móz. 23,19. Bár az is igaz, hogy rögtön azt is hozzáteszi: "Az idegentől vehetsz kamatot..." 5 Móz. 23,2O.

A pénz a társadalomban ugyanolyan szerepet tölt be, mint a víz a tájban. Hordja-viszi az anyagokat, információkat, és segíti a gazdag rendszer kiépülését. A víz a tájban nem akkor tölti be jól a szerepét, ha sok van belőle, hanem, ha gyorsan forog a természetes körforgásban, és rövid idő alatt sok rendszer-elem tudja építő módon felhasználni. Baj pedig akkor van, ha a víz túl gyorsan távozik a tájból. Ugyanígy a közösség pénzgazdálkodásában is az a cél, hogy minél gyorsabban forogjon a pénz és minél kevesebb szivárogjon ki a közösségből. A tájban az erdő tölti be a víz körforgását szabályzó legfontosabb szerepet. Ha kiirtjuk az erdőt, a mélyen fekvő részek elmocsarasodnak, a magasak kiszáradnak, a termőföldet pedig elviszik az erózió. Ami az erdőirtás a vízháztartásban, az a kamatos kamat a pénzgazdálkodásban. A mocsár a gazdagok világa, ahol a túl sok pénz hoz létre egészségtelen, romboló rendszereket. A kiszáradó részek a szegények világának felel meg, de biztosak lehetünk, hogy csak idő kérdése, amíg az egész táj el nem sivatagosodik - a gazdagok világa is hosszú távon fenyegettetve van a kamatos kamatra épülő gazdálkodás által. A jövedelemadózás olyan, mint a mocsarakat lecsapoló folyószabályozás. Megadja a kegyelemdöfést a haldokló gazdaságnak. A lecsapolt mocsarak helyén szikes, semmire se jó föld marad vissza, a jövedelemadózás egyenesen vezet az inflációhoz és a munkanélküliséghez.

Nézzünk meg néhány példát a kamatos kamatot kizáró gazdálkodási módok közül.

A KalákaSzerkesztés

Mindenütt a világon ismert. A brazilok "mutirao"-nak hívják, a csendes óceáni maorik "mahi"-nak. A lényege valamilyen nagyobb munka elvégzése közösen, viszonossági alapon. Ha Magyarországon a házépítő kaláka a legelterjedtebb, amikor rokonok, barátok, ismerősök ingyen elmennek egymáshoz segíteni, remélve, hogy a megsegített majd nekik is viszonozza, ha majd hasonlóra lesz szüksége. De elterjedtek voltak az arató és szőlőszüretelő kalákák is. Sőt egyszer láttam egy erdélyi táncot, aminek az volt a címe: A pityóka-lopó kaláka (krumpli tolvajlásra szövetkeztek a legények). De van ennek szabályozottabb formája is, mint a nálunk szokásos. Az ausztráliai Victoriában működik a Bendigo Home Builder's Club. Az 5 dollár évi klubtagságból a hírlevél nyomdai és postaköltségét fedezik. Minden tag adhat, és ha már legalább 6O órát adott, akkor kaphat is építőmunka segítséget. A csereegység a ledolgozott munkaóra, amelyet azonos értékűnek tételeznek fel. A munkaszervező tartja számon az egyes tagok "folyószámláján" levő hitelezett vagy kölcsönvett órákat, és toborozza a munkásokat egy-egy kalákához. 3.2 A közösségi barter klub

A kalákának az a hátránya, hogy csak egyféle szolgáltatásra korlátozódik. A viszonossági cserealapon működő közösségi barter klub már gyakorlatilag a közösségen belül megtalálható bármilyen képességnek piacot tud találni. Ez esetben is mindenkinek folyó- számlája van, amelyre rávezetik az elvégzett munkaórát. A munkaórákat nem egységesen kezelik, hanem kvalifikáltsági kategóriák szerint súlyozzák. Ilyen rendszerek működnek Angliában, ahol általában hírlevélben hirdetik meg a kínálatot és az eladók, illetve vásárlók egymás közt állapodnak meg a szolgáltatás értékében, amit rávezetnek kinek-kinek a folyószámlájára. Ilyen hírlevél például az "Exchange and Mart".

A Szívesség BankSzerkesztés

Aki kormánytól, pártoktól, szakszervezetektől, hivataloktól, önkormányzattól, pénzintézetektől és cégektől várja létbiztonsága megteremtését, végül mindig csalódik. Ők jót akarnak, de az egymással folytatott versengéssel túlságosan el vannak foglalva. Viszont itt vagyunk mi, akik egy kerületben, egy városban, egy faluban élünk. Egymás rokonai, barátai, kollégái vagyunk, egy templomba járunk, egy kisebbséghez tartozunk, egy klubban sportolunk stb., mi, akik személyesen ismerjük egymás gondját, baját. Mindannyiunkban ezer féle képesség szunnyad, csak időnk nincs kibontakoztatni azokat a pénzért folyó napi hajsza mellett. Én remekül tudnék angol nyelvleckéket adni, te kitűnő bioterményeket termelsz a kertedben, ő csodálatos szilvalekvárt főz, mi remek kosarakat fonunk szabadidőnkben, ti értetek a könyveléshez, ők meg tudnák javítani a porszívót. De ez sajnos ki sem derül, mert nincs pénzünk egymás szolgálatainak megfizetésére, és nincs elég bátorságunk szívességet kérni egymástól.

Cseréljünk! Jó?Szerkesztés

Porszívójavításért lekvárt, könyvelésért nyelvleckét adok cserébe. A pénzt kikapcsoló közvetlen áru- és szolgáltatáscsere létezik, amióta ember az ember. Mi lenne akkor, ha a helyi közösségi barter szervezésére "szívesség bankot" alapítanánk? Ilyesmik léteznek már szerte a világban. A működési elvük a következő:

Havonta hírlevélben közzéteszik, hogy a szívesség bank tagjai milyen termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, illetve keresnek. Ezután az, aki pont azt keresi, amit egy másik tagtárs kínál, egyszerűen felkeresi a másikat és megkötik az üzletet. A vevő az áru értékével tartozni fog a banknak, az eladó pedig ugyan annyival hitelezőjévé válik. De honnan tudják, hogy mi az áru értéke, ha nincs egy pénzegység mint egyetemes érték-összehasonlító alap? Hát igen, mégis kell, hogy legyen pénz. Ez a pénz azonban nem kell, hogy valóságosan a vevő zsebében legyen vásárláskor, hiszen minden egyes üzletkötés hitelben történik, amit a bank- központban lévő kartotékokra telefonos vagy szóbeli közlés alapján rávezetnek.

Tegyük fel, hogy Piroska nagymamája megbetegszik. Elmegy tehát Juliskához, és vesz tőle 15 petákért egy tégely körömvirág kenőcsöt, amit Juliska maga készített. Betelefonálnak tehát a bank központba, hogy Piroska tartozik 15 petákkal. Juliska követel 15 petákot. Másnap Juliska férje, Jancsi elmegy a Farkashoz és megveszi annak ütött-kopott 25 éves bogárhátú Volkswagenjét 1OOO petákért, amire régen vágyott, de forintban nem tudná kifizetni, viszont sürgősen szüksége van rá, mert azzal akarja elvinni a hétvégen kirándulni Juliskát. A Farkas délután találkozik Piroskával és megveszi tőle 1O petákért a vegetáriánus szakácskönyvét, mert a Farkas még csak most tér át a növényevő étrendre, viszont Piroska már rég a makrobiotikánál tart. Este a bank-központban az adminisztrátor a telefon üzenetrögzítőről átvezeti az üzletkötéseket a naplójába, és kinek-kinek elkönyveli a tartozásait és követeléseit. Piroska kartonján -15 + 1O = -5 peták tartozás, Juliskáékén 15 - 1OOO = -985 peták tartozás, a Farkasén -1O + 1OOO = 99O peták követelés szerepel egyenlegként. Az összes tag tartozásainak és követeléseinek egyenlege mindig O, hiszen valójában nincs pénz forgalomban, csak áruk és szolgáltatások.

LET SYSTEMSzerkesztés

Ez a rendszer számos angolszász országban, elsősorban a munkanélküliség sújtotta területeken, futótűz gyorsaságával terjed. A feltalálója is egy munkanélküli, bizonyos Michael Linton volt. A kanadai Courtenaz városában 1983-ban próbálkoztak vele először. A rendszert LETS-nek nevezték el /Local Employment and Trade System/. A pénzük a "zöld dollár", amelynek értéke egy az egyben a kanadai dollár. Sajnos ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mivel mint minden nemzeti valuta, a dollár is inflálódik, tehát veszít vásárlóerejéből a zöld dollár is.

Az infláció arra ösztönzi a LETS részvevőit, hogy minél később fizessék tartozásaikat, hiszen annál "olcsóbb" pénzben fizethetnek. Ez könnyen összeomlással fenyegeti a rendszert. Courtenazban ez be is következett, miután egy résztvevő 14.OOO dolláros tartozást gyűjtött össze 18O.OOO dollár teljes évi forgalom mellett. Ennek ellenére a LETS gyorsan terjed Észak-Amerikában, Ausztráliában. Az Egyesült Királyság legkiterjedtebb rendszere Stroudban működik, és van egy rendszer a dél-angliai Tetnesben is. Új-Zélandon utolsó másfél évben 1O helyen szervezték meg a zöld dollár rendszert. Aucklandban a túlzott adóssághalmozást 5OO dolláros felső korlátozással próbálják kordában tartani. Az Amerikai Schumacher Társaság dolgozta ki a SHARE rendszert, amelyben a zöld dollár értékét nem a nemzeti valutához, hanem valamely helyi termékhez, például a tűzifához köti. Így biztosítható a zöld dollár stabil vásárlóértéke.

Ha árad a vízSzerkesztés

Tegyük fel, hogy városunkban elkezdenének működtetni egy zöld forint rendszert. Kössük a zöld forint értékét egy helyi termékhez, mondjuk az ivóvízhez. Jelenleg az ivóvíz ára 35,2O Ft/m3. Tegyük fel, hogy a Vízművek felemeli 7.- Ft-tal az ivóvíz árát, ami 2O %-os emelkedést jelent. Ekkor feltételezett szívesség banknál lévő összes betétet és tartozást külön-külön meg kell növelni 2O %-kal, ha azt akarjuk, hogy ivóvíz m3-ben kifejezett értékük azonos maradhasson. A teljes banki egyenleg ígyis-úgyis nulla. Ez egy sajátos kamatozási forma, a banki adminisztrációban azonban nem okoz annál nagyobb bonyodalmat, mint a jelenlegi kamatos kamat számítása.

Milyen pénz a zöld pénz?Szerkesztés

A zöld forint nem inflálódik, csak annyit kamatozik, hogy az értékét megőrizze, nem kell, hogy magunknál tartsuk, ezt nem lehet ellopni, elveszteni, kezelése végtelenül egyszerű. Ez a pénz önszabályzó, hiszen mindig valójában O zöld forint van forgalomban. Együtt létezhet a meglévő pénzrendszerre, hiszen a "szívesség bank" minden tagja szabadon részt vesz a forintos gazdaság forgalmában is, mint eddig.

Ez a "pénz" nem több, mint információ értékek forgalmáról. Nem lehet tehát spekulációs céllal kibocsátani, leértékelni, felvásárolni a kamatlábak befolyásolása céljából. Semmilyen hatalom nem képes áramlását kívülről befolyásolni. Aki eladósodik, nem kerül hitelezője hatalmába, hiszen senki se birtokolja előbb a pénzt, hogy utóbb kölcsönadhassa.

A zöld forint tökéletesen decentralizálja a gazdaságot. A zöld forint természetes, szerves módon keletkezik - úgy, hogy valaki valamiféle valóságos értéket állít elő, amit valakinek elad, - mindannyiunk emberi teremtőereje közvetlenül hozza létre.

Szociális következményekSzerkesztés

Minden zöld forint üzletet személyesen kötünk, amivel új barátokat és ismerősöket szerzünk. Ez a rendszer elősegíti, hogy a közösség végre önmagára ismerjen. Az ismeretségek sűrű szövevénye rengeteg rejtett gazdagságot hordoz magában, barátságok, gyermeknevelési és felügyeleti kapcsolatok hálózata, összejövetelek lehetősége, az utcák és terek otthonosabbá válása, a közbiztonság javulása. A zöld forint kezdeményező és teremtő energiákat szabadít fel, miközben növeli az egyének és családok önértékelését és önállóságát. A teljes munkaidőben foglalkoztatott ember önértékelése ahhoz a munkához kötődik, amit a munkahelyén végez. A munkahelyvesztést mint értékvesztést éli át a munkanélküli. Ha valaki a hírlevélben közölt ajánlatlistát böngészi, ezer féle ötletet kaphat, mivel válhatna hasznossá környezetének.

A zöld forint kizárólag a helyi gazdaságban forog. Ha izzólámpát gyártasz a Tungsramban, akkor szorgalmad gyümölcse talán Dél- Amerikában hasznosul, amíg ha "szívesség" piacra termelsz, akkor szükségszerűen a településeden élő barátaidat, ismerőseidet serkented arra, hogy ők is találjanak ki valami számodra hasznos dolgot, amivel portékádat viszonozni tudnák.

A közönséges gazdaságban nincs beépített biztosíték arra, hogy a helyi termelés a helyi gazdaságot serkentse, viszont a "szívesség bank" rendszer nincs ellentmondásban a szabad világkereskedelem elvével.

A helyi zöld forint piac kiegészíti, de nem helyettesíti a közönséges nemzeti és világpiacot. Ha a helyi gazdaság túlságosan függ a világpiac ingadozásaitól, akkor a helyi közösség stabilitását, sőt létfenntartását veszélyezteti a világpiac változása. Jól ismerjük ezt a nehéziparra és bányászatra szakosodott városaink sorsából, amikor az ágazat visszaesése egész ipari régiók szociális válságát okozta.

A személyes jelleg lelki vonatkozásaiSzerkesztés

Ha Te éppen kosarakat fonsz szabadidődben, és én egy mózes-kosarat rendelek Tőled, talán nagyobb szeretettel és odaadással fogod készíteni, mintha csak úgy a heti piacra termelnél, hiszen ismersz és szeretsz engem. A normál gazdaság elidegenedett viszonyai közt nincs helye az adakozás örömének, ami a "szívességek" piacán átélhető.

A MONOPOLY-ban mindig vannak győztesek és vesztesek. A közönséges gazdaság a MONOPOLY-hoz nagyon hasonló elveken működik. Milliók válnak éhezővé, kirabolttá, becsapottá néhány világváros tőzsdéjén folyó MONOPOLY játék eredményeként. Az érmében vagy bankjegyben megjelenő pénz beépített tulajdonsága a magán jelleg és individualizmus. Maga a rendszer ösztönöz önzésre és versenyre. A zöld forint viszont közösségi pénz, forgalma szociális üzenetet hordoz, nem a versenyt, hanem az összefogást hirdeti.

KözterhekSzerkesztés

Magyarországon csak az adótörvényben külön meghatározott bizonyos esetekben van adókedvezmény a nem pénzbeli, hanem természetbeni jövedelmekre vonatkozóan. Ha tehát valahol hazánkban egy ilyen rendszer létrejönne, a zöld forintban szerzett jövedelmek a pénzbeli jövedelmekkel azonos elbírálás alá esnének. Kanadában csak a szakmaszerűen folytatott tevékenység körében szerzett zöld dollár jövedelem adóköteles, egyéb tevékenység zöld jövedelme adómentes. Új-Zélandon egy minisztériumi állásfoglalás alapján jelenleg mind a társadalombiztosítási, mint a jövedelemadó fizetési kötelezettség alól mentesek a zöld dolláros tevékenységek. Az ÁFA köteles termékek esetén a zöld dolláros árhoz hozzáteszik az ÁFA-t közönséges dollárban. Általánosan is elég gyakori, hogy valamely terméknek részben zöld, részben közönséges pénzben számított ára van. Közönséges pénzben a költséget, zöld pénzben a hozzáadott értéket fedezik.

És ha valaki nem fizeti meg a tartozását?Szerkesztés

Előfordulhat, hogy valaki elköltözik a városból nagy tartozást hagyva maga után, vagy csak egyszerűen nem hajlandó visszafizetni "szívesség" tartozásait. Ennek a kockázata mindig fennáll. Ilyenkor a veszteség a teljes közösségre megoszolva hárul, olyan formában, mintha ezáltal kreatív energiák kerülnének ki a forgalomból. Ha ez gyakorivá válik, az a rendszer szétzülléséhez vezet, hiszen megrendül ezáltal a közösség önmagába vetett bizalma. Aki tehát a rendszerhez csatlakozik, tisztában kell legyen vele, hogy ezzel milyen felelősséget vállal magára. A kockázatot némileg lehet adminisztratív eszközökkel is csökkenteni. Nagyobb összegű üzlet megkötése előtt az eladó tájékozódhat a vevő tartozásairól a bank-központban. Szokásos dolog, hogy a hírlevél diagramot közöl a betétek és tartozások nagyságának statisztikai megoszlásáról, amelyből ki-ki tájékozódhat, hogy meddig érdemes hiteleit növelnie zöld forintos jövedelemszerzés útján. Célszerű a hiteleknek és tartozásoknak egy felső határt szabni, valamint kiugróan nagy egyenlegeket a hírlevélben nyilvánosságra hozni.

A pénz parkolási díjaSzerkesztés

A legeredetibb megoldást a pénz forgási sebességének növelésére és ezzel a helyi kereskedelem felvirágoztatására egy Silvio Gesell nevű Argentínában tevékenykedő német üzletember ajánlotta a század elején. Javaslata szerint olyan pénzt kell kibocsátani, amelyik nemhogy nem kamatozik, de még sarc is terheli. Minden bankjegyet havonta pecsételéssel érvényesíttetni kell, aminek a díja a bankjegy értékének egy százada. Először 1932-ben próbálták ki a nagy gazdasági válság következtében súlyos munkanélküliséggel sújtott ausztriai Wörgl nevű városban.

Rávették a kereskedőket, hogy a közmunkák ellenértékeként kibocsátott helyi pénzt fogadják el. Mindenki szabadulni igyekezett a gyorsan értéktelenedő pénztől, ezért élénk volt a kereslet minden iránt, a pénz gyorsan forgott. A városban a válság ellenére ugrásszerűen megnövekedett a foglalkoztatottság, mindenki sietett előlegben befizetni az adóit, és a közmunkákat is el tudták végeztetni. A helyi kereskedők felvirágoztak. Miután több osztrák város is érdeklődött a rendszer átvétele iránt az Osztrák Nemzeti Bank monopóliumát féltve elintézte, hogy az akciót tiltsák be.

Hasonló pénzt bocsátottak ki Chicagoban az USA-ban 193O-ban, amelyik egész 1943-ban volt forgalomban, valamint a svájci Baselben 1935-ben. Ez utóbbi még a hetvenes években is forgalomban volt.

Az ökofalvak pénzügyeiSzerkesztés

Egyre másra hallunk arról, hogy kis közösségek kivonulnak a nagyvárosokból, hogy falusi körülmények közt teremtsenek maguknak új világot. Az ökofalvak a fenntartható civilizáció kísérleti modelljei. Alternatív gazdálkodást csak alternatív közgazdasági rend alapján lehet folytatni. Magam is részt veszek a Galgafarm kezdeményezésben, Galgahévíz határában akarunk egy ökofalut létesíteni.

A közösségi kiadások finanszírozásaSzerkesztés

Vegyük a természet két jellegzetes növekedési modelljét. Harmonikusan úgy növekednek az élő rendszerek, hogy fejlődésük keletkezésük utáni gyors üteme az idő előrehaladtával egyre mérséklődik, majd az optimális rendszerméretet elérve a növekedés mennyiségi értelemben megáll. A rendszer egyensúlyba kerül környezetével. Diszharmonikus az a fejlődés, amelyik időegység alatt állandó rátával kíván növekedni (mint a kamatos kamat, valamint a reá épülő gazdasági rendszer), a folyamatosan erőltetett növekedés lassan feléli környezetét és az egész rendszer összeomlik. Ez a rákos sejtburjánzás modellje is.

A fenntartható gazdálkodási rendszereknek a harmonikus növekedési modell szerint kell kiépülniük.

Sajnos ez azzal jár, hogy az első időben a rendszer kiépítése során nagy külső erőforrástömeget kell bevonni egészen addig, amíg a rendszer annyira meg nem érik, hogy a környezetével egyensúlyba kerülve szinte önfenntartóvá nem válik.

Az ökofalu az első időben semmiképpen sem mondhat le a külvilággal való nagyarányú kereskedelemről. A rendszer kiépítéséhez behozott nagy mennyiségű anyagot, berendezést, erőforrást éppen egy olyan időszakban kell "importálni", amikor a belső erőforrások még nincsenek jól működő rendszerekkel fenntartható módon hasznosítva. Az import minimalizálása és a táj ökológiai védelme azt követeli meg, hogy a nagy-tömegű importot olyan export ellentételezze, amelynek nagyon alacsony a nyersanyag és energia hányada, de nagyon magas az információs tartalma. Ha a közösség úgy is dönt, hogy az önfenntartás elősegítése érdekében belső valutarendszert használ, még akkor is a külső pénz forgalmának viszonyai döntően befolyásolják a falu fejlődést. A külső és belső pénzrendszer kompatibilitásának megteremtése a legnagyobb kihívás a falu gazdaságával szemben. A falunak egyrészt közösségi beruházásokra, másrészt szociális célokra külső pénzben alapokat kell létrehoznia. Ennek egy módja a közösségi hitelszövetkezet - nevezzük úgy, hogy Ökobank, amelyik a közösség tagjainak külső pénzben lévő megtakarításait kezeli, és a közös célokra használja. Betétesek a közös célok elősegítése érdekében kamatjövedelmük egy részéről, vagy az egészről lemondanak.

A közösségi alapok képzésének másik lehetséges módja a külső jövedelmek helyi adóztatása. Az adózás konkrét rendszerét és mértékét a közösség jövedelemszerzési képességének és a kiadásigényeknek a viszonya szabja meg. Tetemes kiadások mellett, ha a külső jövedelmek alacsonyak maradnak, akkor ez igen kényes feladat lesz.

Harmadik mód pénzszerzésre közösségi vállalkozások indítása, amelyek profitjukat a közösségi alapokba forgatják vissza. Ilyen indítékok alapján jött létre a Galgafarm Kft, amelynek bonyodalmas történetéből fontos tanulságot lehet leszűrni. Szigorúan mérlegelni kell, hogy szabad-e a közösségen kívülről jövő tőkét beengedni a vállalkozásba. Bármennyire is csábító lehet az ajánlat, ez több veszélyt is hordoz magában.

1. El akarja vinni a hozadékot, ami nem kívánt tőkekiáramlás.

2. Döntési jogot szerez a közösség tulajdonának egy része felett, és döntéseit nem biztos, hogy az ökofalut létrehozók erkölcsi világképének megfelelően, és céljaikkal összhangban hozza. Lehetőleg olyan társasági formát kell előnyben részesíteni, amelynél a vezetők és az alkalmazottak mind a közösség tagjaiból kerüljenek ki, és egyben ők legyenek a tulajdonosok is. A részvénytársaságnál jobb a kft, de a kft-nél jobb a szövetkezet.

A belső pénzSzerkesztés

A pénz szerepe egészséges gazdaságban az információ-közvetítés. Tájékoztat a termelt javak keresettségéről, a piacot alkotó közösség kollektív értékrendjéről, a javak előállítására fordított erőfeszítések mértékéről, a felhasznált erőforrások értékéről. Beteg az a gazdaság, ahol a pénz a kincsképzés a társadalmi különbségek konzerválásának és szélesítésének eszköze. Feltehetően az információhordozó funkció csorbul akkor, ha a wörgli rendszerhez hasonló eszközökkel mesterségesen erőltetjük a kereslet növekedését. Ez jó ellenszer lehet mély válságokra, súlyos kereslethiány ellen, de egészséges gazdaságban cél a fogyasztás vagy felhalmozás mindenáron erőltetése. A LETS technikailag is sokkal egyszerűbb a wörlinél, hiszen nem kell valóságos bankjegyet nyomtatni, kezelni, pecsételni stb. A wörgli rendszerben az értékstabilitást valamilyen fedezettel kell biztosítani. A fedezetet valamilyen valóságos használati értéket hordozó létforrásnak kell képeznie (semmiképpen nem arany, ami alig használható valamire). Viszont, ha a stabilitás érdekében letétbe rakom a fedezetül kiválasztott létforrást (pl. tűzifa, vályogtégla, ivóvíz stb.), akkor kivonom a forgalomból, ami fenntartható gazdálkodás alapelvébe ütközik. LETS ebből a szempontból is egyszerűbb, hiszen ott a forgalomban lévő pénz mennyisége mindig O, hiszen a tartozások és a követelések kiegyenlíti egymást.

Bármilyen rendszerű belső pénz kerül az ökofaluban forgalomba, a külső adózással kapcsolatos összeütközésekre fel kell készülni.

A belső adózásSzerkesztés

A belső adókra a szociális biztonság és a közös célok finanszírozása miatt szükség van. A külső pénzforgalomban a hatékonyabb közteherviselés érdekében a jövedelmek adóztatása indokolt. Elképzelhető a takarékosságra ösztönzés érdekében az erőforrások behozatali és kiviteli vámoltatása is. Belső pénzforgalomban a jövedelemadózás az élőmunka és az emberi találékonyság gépekkel és a természeti erőforrások pazarlásával való helyettesítésére ösztönöz, ezért káros. A létforrások takarékosságra ösztönző adóztatása a belső pénzforgalomban is indokolt lehet. A belső létforrások újra előállításának költségei ebből az adófajtából finanszírozhatók.

A FöldtulajdonSzerkesztés

A jelzálog biztosíték miatt vállalkozói kölcsönhöz elsősorban csak az juthat, aki megterhelhető ingatlannal, például telekkel vagy földdel rendelkezik. A telekárak az általános inflációhoz képest törvényszerűen mindig gyorsabban emelkednek. E két tényező a jelen pénzügyi rendszer viszonyai között stabilizálja, sőt folyamatosan szélesíti a szélsőséges társadalmi különbségeket. A telektulajdon alkalmas eszköz az ellenszolgáltatás nélküli jövedelemszerzéshez. Az ökofalu közösségének legfontosabb létforrása a bioszférának az a darabja, ami a faluhoz tartozó területekre esik. Ennek ápolása közös gond. A bioszféra egészének érdekei szerint történő gazdálkodás közös felelősség. Ez a felelősség nem érvényesíthető korlátlan telek-magántulajdon esetén. A hatékony gazdálkodás megkövetelheti a telkek magánhasználatának biztosítását, de ennek nem kell a terület magántulajdonlásával együtt járnia. Az ökofalut megalapozó erkölcsi világképbe sem illeszthető be az, hogy valaki a mindannyiunkat tápláló Anyatermészet egy darabját tulajdonaként birtokolja. Az egész terület a közösséget szimbolizáló és képviselő szervezet, jelen esetben az alapítvány tulajdonában kell legyen. A beköltözők az alapítványtól hosszú időre (p. 1OO év) szóló szerződéssel kibérelik a telket. A szerződésben összhangba kell hozni a közösség és a bioszféra érdekeit a hosszútávú magánhasználat biztonságának érdekeivel. A telek nem adható el és az is lehetséges, hogy az örökléssel kapcsolatban is lesznek korlátozások. A telken épülő lakóház magántulajdonlása természetesen magától értetődő, csak meg kell találni a megfelelő jogi formulát a köztelken álló magánház ellentmondásának feloldására.

A Szivárvány KözgazdaságSzerkesztés

Bár közhely, azért nem árt újra és újra emlékeztetni rá az emberi civilizációt három oldalról is végveszély fenyegeti.

  • A nem újratermelődő nyersanyag és energia források rohamosan apadnak. Ha ezt makacsul nem is akarjuk tudomásul venni, az összeomlás technikai vonatkozásban már nagyon közeli.
  • A emberi tevékenység következtében a bioszféra eróziója felgyorsult, ami már érezhető módon megváltoztatta a föld légköri viszonyait. Az egymást erősítő hatás-ellenhatás egyre gyorsul, végül a globális ökológiai rendszer teljes felbomlásához vezet, hacsak az ipari civilizáció nem tér észhez még időben.
  • A totális tömegtermelés a fizikai és szellemi munkát végzetesen különválasztotta. Hatalmas tömegek végeznek az anyagi valóság reálfolyamataitól elszakadt adminisztratív részfeladatot, miközben a fizikai munkát végzők szűk kisebbsége mechanikus rutinmunkára kényszerítve ugyanattól szenved mint a többség: a túl-hierarhizált rendben nincs mód a kreatív önmegvalósításra, az ész és a kéz harmonikus együtt-működtetésére, a teljesség átélésére. Az önértékelés zavarai egyenesen vezetnek a szociális rend széteséséhez a külsődleges értékek hajszolásához (gazdagság, hatalom), a faji, etnikai és vallási gyűlölködéshez, alkoholizmushoz, kábítószer fogyasztáshoz, az erőszak terjedéséhez.

A hármas válságból igenis van kiút. Már körvonalazódnak azok az új civilizációs formák, amelyek a központosított technikai, gazdasági, politikai és szociális világot decentralizálni fogják. A csúcstechnológiák mellett fokozatosan tért nyernek a köztes technológiák, a nemzetállamokat biorégiók hálózata fogja felváltani, és a kamatos kamatra épülő közgazdaságtani gondolkodás rovására a közösségi közgazdaságtan (ami nem marxizmus!) fog tért hódítani.

Viharban élünk. A felettünk tornyosuló sötét felhőkből csattognak a villámok. Nem biztos, hogy túléljük. Egy kis darabon már világosodik az ég. A vihar után szivárvány dereng a távolban.

Forrásművek Szerkesztés

  • E.F. Schumacher: A kicsi szép. KJK. Budapest 1991. G. Dauncey: After the Crash. The Emergence of the Rainbow Economy. Green Print, London 1991.
  • D.Boyle: Down Under: A Whole New Kind of Barter. New Economics, 1992/5.
  • D. Weston: Glorified Barter. New Economincs, 1992/5.
  • M. Kennedy: Geld ohne Zinsen und Inflation, Berlin 1991.
  • B. Mollison: Permaculture: Designer's Manual, Tagari, Tyalgum, Australia 1988.

Eredeti megjelenés Szerkesztés

  • A tanulmány 1991-ben jelent meg.
Harmadik Part teljességügyi értesítő 1989-1995

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki