Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás (Community Supported Agriculture, CSA) módszere lehetőséget teremt arra, hogy termelők és fogyasztók állandó csoportot alkotva, kollegiális közösségben tevékenykedjenek, kooperáljanak. Érdekeik egymást erősítik és nem egymás ellenében hatnak. További előnye a rendszernek, hogy egy olyan kis és nyílt közösség jön létre, amely az emberi, közösségi kapcsolatok kibontakozásának is jó táptalaja.

Közösségi kert esetén a termelők maguk a fogyasztók, míg a közösségi gazdaságban ez különválik. A termelő érdeke a stabil megélhetés, a vásárlók érdeke az egészséges táplálék. Környezetük biológiai termelékenységének, szépségének, egészséges állapotának fenntartása pedig közös érdekük. Ez persze elkötelezettséget kíván mindkét fél részéről, aminek  eredménye az, hogy a vásárló garantáltan vegyszermentes, friss és ízletes zöldséget kap, míg a termelő biztosan el tudja adni a termékét.


Modell ismertetése Szerkesztés

Polyák Levente 2004-es interjúja Matthew Hayes-szel és Tóthné Bogdányi Franciskával, a Nyitott Kert Alapítvány képviselőivel

A Nyitott Kert Alapítvány munkatársai hat éve határozták el a Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás magyarországi meghonosítását. A gödöllői egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének szárnyai alatt született program jó lehetőséget kínál a fogyasztóknak a környezettudatos életmód kialakítására, miközben a vásárlók az Alapítvány szolgáltatásainak igénybevételével a helyi közösségeket és a környezetbarát mezőgazdasági módszereket is támogatják.

Polyák Levente: Mióta létezik a Nyitott Kert Alapítvány? Milyen céllal hoztátok létre?

Matthew Hayes: 1998-ban egy egyéves program keretében egy biokert és egy Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás csoport alakult a gödöllői egyetem Környezetgazdálkodási Intézetében. Később minden szempontból jobbnak tűnt, ha létrehozunk egy független civil szervezetet. A Nyitott Kert Alapítvány 1999 óta létezik, döntéshozó kuratóriumának van egy, a fogyasztókat képviselő tagja, két szakértő az Intézetből, és mi, akik minden nap foglalkozunk a kert ügyeivel. Célunk egy bemutató kert és egy helyi termesztési és fogyasztási bioélelmiszer-rendszer kialakítása volt, továbbá értelmes munkalehetőségek biztosítása a helyiek számára.


PL: Lebegtek külföldi példák a szemetek előtt a rendszer a beindításakor?

MH: A Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodás (Community Supported Agriculture) egy nemzetközi – tulajdonképpen zöld – mozgalom. A koncepció Japánban és Észak-Amerikában született meg a 70-es–80-as években, de Angliában, Hollandiában és Svájcban is vannak ilyen kezdeményezések. A biokert létrehozásával ki akartuk próbálni, hogy Magyarországon mennyire működik egy ilyen közvetlen termelő–fogyasztó kapcsolatrendszer. Ez próba volt, és tulajdonképpen még mindig az.

PL: Voltak buktatók az együttműködés felépítésében?

MH: Az első szezonban például, bár már sok embert ismertünk személyesen a városban, még nem láttuk tisztán, hogy mekkora igénnyel számolhatunk. Az első feladat az emberek megtalálása volt. Eleinte, az első vetésnél csak öt-hat családdal voltunk kapcsolatban, de az első adag zöldség megjelenésekor érkezett még egy nagy csoport, így az első évben végül közel negyven család csatlakozott hozzánk. Ki kellett találnunk azt is, hogyan működtethető rentábilisan a rendszer, ami bár egyszerű és olcsó, azért mégis vannak költségek. A kezdeti dobozrendszer nagy problémája volt a rugalmatlanság. Csak egyfajta összetételű zöldség-doboz volt, ezt lehetett kérni vagy nem kérni. A doboz előre adott tartalma miatt minden évben kiesett körülbelül a fogyasztók egyötöde. Pontosan ennek a problémának a kiküszöbölésére indítottuk el jóval rugalmasabb futárrendszerünket.

PL: Hogyan működik ez a futárrendszer?

Tóthné Bogdányi Franciska: Az interneten is megtalálható terméklistánkról a vásárlók zöldséget, szárazárut, pékárut, lekvárt, tojást, vagy akár bort is választhatnak, így maguk állítják össze „dobozaikat”. Ebben az esetben el kell érniük egy minimális értékhatárt, vagy maradnak az előre összeállított csomagoknál. A megrendeléseket számítógépen tartjuk nyilván.

PL: Ezek a csomagok végül házhoz érkeznek?

TBF: Van, aki házhoz kéri a csomagokat, de ez drágább. Vannak viszont olyan közösségi átvevőpontok is, ahol ugyanazt az árut olcsóbban vehetik át a vásárlók, mert ebben az esetben gazdaságosabb a kiszállítás. Ezek a pontok munkahelyek, iskolák, óvodák. MH: Ezek a helyi gyűjtőpontok több szempontból is előnyösek. Nekünk hatékonyabb ezekre a helyekre szállítanunk, de ez a megoldás környezeti szempontból is sokkal kedvezőbb, ezért célunk, hogy minél több átvételi pont létesüljön. Tavaly óta a szállításaink körülbelül háromnegyede ezekre a pontokra érkezik.

PL: Ez nyilván valamennyire közösségi jellegűvé is teszi a fogyasztást.

MH: Igen, ez is lényeges, mert így a vásárlóknak egymással és a termelőkkel is van kapcsolatuk. Fontos elmondanom azt is, hogy míg az első években csak saját termelésű árut árultunk, az utóbbi években már más biotermelőkkel is együttműködünk, akikkel a fogyasztók is megismerkedhetnek rajtunk keresztül. Ráadásul az egyes termékek útja ilymódon nyomon is követhető, pontosan lehet tudni, hogy honnan származnak.

PL: Milyen kiterjedésű a hálózat?

TBF: A gödöllőiek mellett a környékbeli és más Budapest környéki falvak termelőivel is együttműködünk. Vásárlóink száma változó, összesen körülbelül kétszázötvenen vannak, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel rendelnek tőlünk. MH: Nagy kérdés, hogy meddig lehet bővíteni egy ilyen hálózatot. Elméletileg minél közelebb élnek egymáshoz a hálózat tagjai, annál jobb. Van egy bizonyos méret, ami mellett leghatékonyabb a rendszer. Miután Gödöllő környéke gyakorlatilag az első olyan perifériája Budapestnek, ahol komoly termesztési lehetőség van, Budapest még beleférhet a hatókörünkbe. Távolabbra inkább csak biopiacokra tudnánk szállítani. Bár ez ideológiailag nem számít szigorúan helyinek, szerintem nem lehet ezeket az elveket túl dogmatikusan felfogni, mert úgy nem fognak működni. Így is nehezen.

PL: Mondhatjuk-e, hogy a vállalkozásotok a környezettudatosságon alapuló életmódot is terjeszti?

TBF: Igyekszünk figyelni arra, hogy ne használjunk eldobható csomagolást, és előfordult, hogy lemondtunk olyan – egyébként bio – termék forgalmazásáról, amelyet csak ilyen csomagolásban vehettünk volna át. Keressük az újrafelhasználás lehetőségeit, a papírjaink újrapapírból vannak, az üveget és a tartóeszközöket visszakérjük. Amikor a vásárlók kézbe veszik termékeinket, maguk is láthatják, hogy hangsúlyt fektetünk a környezettudatosságra.

PL: Hogyan éritek el a potenciális érdeklődőket? Hogyan hívjátok fel magatokra a figyelmet?

TBF: A www.nyitottkert.hu-n minden elérhetőségünk megtalálható. Vannak szóróanyagaink, és egy hírlevelünk, ami az aktuális lehetőségekről tudósít; emellett különböző eseményeket, betakarítási ünnepeket is szerveztünk. Az érdeklődők szabadon fordulhatnak hozzánk, szívesen segítünk. Ha valaki szeretné meglátogatni a kertet, előzetes időpont-egyeztetés után erre is van lehetőség. Gyakran jönnek csoportok, a hallgatók is rendszeresen végeznek kutatásokat a kertben, nemritkán ebből írják diplomamunkájukat is. MH: A legfontosabb talán az, hogy egymástól hallanak rólunk a vásárlók. A leghatékonyabb, ha az elégedett vásárlók továbbítják hírünket családtagjaik, barátaik, ismerőseik felé. Ez kicsit más így, mintha egyszerűen egy boltban vásárolnának. Volt egy-két kisebb oktatási programunk általános iskolákon keresztül is. Nyaranta pedig életmód-tábort tartunk itt a kertben. Ezeket a tevékenységeket kapacitásunktól függően szeretnénk folytatni.

PL: Hogyan látjátok, nő az igény a Nyitott Kert szolgáltatására, és ezzel párhuzamosan erre az életmódra?

TBF: Jönnek új vásárlók, de vannak lemorzsolódók is, akik valószínűleg divatból kezdtek bele, de nem vállalják az esetleges kényelmetlenségeket. Egy-egy vásárlónk például paradicsomot keres tél végén. Ilyenkor sajnos el kell küldenünk őket – ha nem akarják megfizetni az üvegházi bioparadicsom igen borsos árát. MH: Mindig nehéz rávenni az embereket a radikális életmód-változtatásokra. Néha mi is kompromisszumokra kényszerülünk a vásárlók kényelme érdekében. Ugyanazokkal a pénzügyi és környezeti problémákkal küzdünk, amelyekkel nagy léptékben Európa is küszködik. Megéri-e a környezetvédelem, és milyen mértékig éri meg? Ha nemcsak az ideológiáról beszélünk, hanem gyakorlatban is gondolkodunk, mindenképpen találkozunk ezekkel a dilemmákkal. Vannak, akik nem voltak mindig elégedettek a zöldségdobozok összetételével, de olyanok is, akik a kapott zöldségeknek megfelelően kezdték kialakítani az étrendjüket. Ez személyes életfilozófia kérdése. A termények szezonalitásának elfogadása szükséges a természettel való szorosabb kapcsolathoz. Volt olyan ötletünk, hogy egy szezonális receptkönyvet kellene összeállítani az általunk éppen termelt zöldségekhez. Ennek a népszerűsítésére igénybe lehetne venni például a divatos szakácsprogramokat is. Ez is a természethez való visszatalálást szolgálná.

PL: Végül egy személyes kérdés: mik a személyes motivációitok?

TBF: Én úgy gondolom, hogy a bioélelmiszer az, ami tápláló, és ami nem hazudik az embernek. Ez is egy út ahhoz, hogy rámutassunk a természetes életmód fontosságára. Mi otthon a kiskertünkben is biogazdálkodást folyatunk, mi is ezeket az ételeket esszük, szerves részei az életünknek. Fontosnak tartom, hogy felvilágosítsuk az embereket, hogy mi az, amit esznek. MH: Egyrészt mindig is szerettem kint dolgozni saját magam is, ezt egészséges életmódnak érzem. Másrészt, ami fontosabb, a biogazdálkodás a mezőgazdaság fenntartható módja, és szociális szempontból is fontos, hogy közösség épül köré. Nem szabad dogmatikusan megközelíteni a kérdést, de itt valóban a fenntartható életmódról van szó, aminek nem kell feltétlenül minden apróságra kiterjednie, de az alapok kikerülhetetlenek.

Forrás Szerkesztés

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki