Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Hivatalos állásfoglalások

446pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

Magyar hatóságok állásfoglalásai pénzhelyettesítő megoldásokkal kapcsolatban

Szakmai vélemények a helyi pénzről Szerkesztés

Varga István, A Kékfrank megálmodója és a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának Jobbik által delegált tagja szerint (2012): „A magyar nyelv lefoglal bizonyos fogalmakat, de nem biztos, hogy pontosan. Az emberek nem a hitelintézeti törvényen nevelkednek, a mindennapi szóhasználat és a jog elválik egymástól”... „az agyakban vannak bemosott sztereotípiák, ennek ellenére tény: az MNB nem pénz-, hanem bankjegy- és érmekibocsátásra jogosult. A pénzt mint számlapénzt a bankrendszer hozza létre, abban senkinek nincs monopóliuma”.. A kékfrank tehát mégsem pénz, bár ezek szerint lehetne. „Én mindig hangsúlyozom, hogy ez nem pénz, de azért, mert differenciáltan gondolkodom” – mondja Varga. (A kékfrankos honlapján is él a kettős beszéd: használják a hivatalos utalvány megnevezést éppúgy, mint a köznyelvben elterjedt „helyi pénz” kifejezést.)

Aztán tévedünk azért is, mert azt gondoljuk, hogy a soproni pénzt (utalványt) a forint vetélytársának szánják. Hát nem. A forinthoz hasonlóan 500-as, 1000-es, 2000-es, 5000-es, 10 000-es és 20 000-es címletekben nyomott kékfrankot „a készpénzhasználattal párhuzamosan lehet használni” – mondja az ötletgazda. Aki szerint azért nem a jogilag helyénvaló utalvány megnevezés terjedt el, mert „az utalványról mindenki egyszeri felhasználásra gondol, a kékfrank viszont többször használatos, akárcsak a pénz”. (Forrás: index.hu Haász János cikke)

Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi és értékpapír-elszámolási területének igazgatója szerint: Nem látni a helyi pénz bevezetésének és használatának közgazdasági indokát, a pénzszűke közgazdaságilag ugyanis nem értelmezhető fogalom, a hitelkihelyezéssel a gazdaságba annyi pénzt áramoltathat a bankrendszer, amennyire a gazdaság szereplőinek szükségük van, ha pedig a gazdaság szereplői közötti bizalomhiány miatt szűkös az egymás közötti vagy a hitelintézetek általi hitelezés, azon önmagában egy újfajta papírdarab kinyomtatása nem sokat segít.

Ráadásul a soproni kékfrank nem is növeli a gazdaságban lévő pénz mennyiségét, hiszen amennyi kékfrankot kibocsát a szövetkezet, annyi forintot ki is von a forgalomból. Sőt a visszaváltási illeték miatt ez elég drága mulatság. Márpedig ez történik: jelenleg a kékfrankok több mint 60 százalékát azonnal visszaváltják forintra. Persze a visszaváltási illeték bevezetése annak fényében érthető, hogy a papírutalványok előállítása önmagában igen költséges. Többek között ebből is fakad, hogy sok ilyen kezdeményezés még a nyomdai költségeket sem tudja megtéríteni kibocsátójának vagy használóinak. Ezért is fontos az óvatosság és az erőforrások pazarlásának elkerülése.

A német jegybank ilyen kezdeményezésekkel foglalkozó tanulmánya arra jutott, hogy a helyi pénzek közgazdasági szempontból úgynevezett jóléti veszteséget okoznak. Ezt azt jelenti, hogy társadalmi költségeik magasabbak a hasznuknál, például azért, mert a készpénzhasználat drágább az elektronikus pénz használatánál, a helyi pénzek pedig jellemzően csak fizikai formában léteznek, elektronikusban nem, illetve azért, mert feleslegesen kettéválasztják a pénz elszámolási és fizetési egység funkcióját. Az úgynevezett helyi pénzek Németországban zsákutcának bizonyultak, ezt támasztják alá a számok is: 530 milliárd forgalomban lévő eurókészpénz, valamint mintegy 7100 milliárd eurónyi számlapénz mellett csak 400-500 ezer eurónyi értékű helyi pénz van forgalomban.

Jogilag is aggályosnak tartja a hazai helyzet az MNB: a „helyi pénz” kezdeményezések által használt utalványokról ugyanis semmilyen ügyfélvédelmi jogszabály nem rendelkezik, azt viszont kimondja, hogy Magyarországon törvényes fizetőeszközt csak a jegybank bocsáthat ki. „Az úgynevezett helyi pénz nem több egy utalványnál, annak is kellene nevezni minden körülmények között" – mondja Bartha. Az is veszélyes lehet az MNB szerint, hogy a jelenlegi nettó 2 százalékos visszaváltási illetéket a szövetkezet – minden előzetes bejelentési kötelezettség nélkül – bármikor bármilyen magasra felemelheti.

Kockázatos az úgynevezett „helyi pénzek” használata gyakorlati szempontból is. „Ki felel az esetlegesen felbukkanó hamis kékfrankokért, illetve egyáltalán: milyen bűncselekménynek számít a kékfrankhamisítás?” Kockázatot jelenthet a helyi pénzek használóinak az is, hogy ha az annak adminisztrációját végző pénzintézet csődbe megy, akkor nem biztos, hogy a helyi pénz fedezeteként letétbe helyezett forintjukat megkapják, az ugyanis nem a felhasználó, hanem a helyi pénz kibocsátását végző szövetkezet nevén van a pénzintézetben.

A jegybank veszélyesnek tartja a helyi pénzek terjedését azért is, mert szerintük a mostani helyzet a fogyasztókban hamis biztonságérzetet alakíthat ki. Ezt segítenek megalapozni az utalványok fantázianevei – kékfrank, tallér, korona –, a formai hasonlóság a bankjegyekkel, de maga a helyi pénz megnevezés és a használat indoklása is (miszerint kevés a pénz a gazdaságban). A használók így azt hihetik, hogy a helyi pénz mögött is az állam áll, miközben a valóságban a kibocsátó – akiről adott esetben nem tudnak sokat – kockázatát viselik. (Forrás: index.hu Haász János cikke)

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Szerkesztés

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 2011. május 4-i ülésén megvitatta a Vidékfejlesztési Minisztérium által előterjesztett „Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció -2020” vitaanyagot. [1] Alternatív gazdasággal összefüggő részletek:

A Tanács különösen fontosnak tartja a vitaanyag erényeként kiemelni, hogy a koncepció

  • kiemelt feladatnak tekinti a vidék lakosságmegtartó erejének növelését, az öngondoskodás erősítését;
  • különösen nagy hangsúlyt fektet a mezőgazdasági tevékenységek, s tágabb értelemben a vidéki gazdálkodás piaci eredményekben nem megjelenő társadalmi hasznaira (külső gazdasági hatásaira);

A Tanács egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy

  • át kell alakítani az agrárgazdaság támogatási rendszerét, hogy közösségi pénzből csak a közösség javát szolgáló, pozitív külső hasznokat eredményező tevékenységeket lehessen támogatni;
  • a versenyképességi hátrányok leküzdése, a helyi piacok erősítése érdekében ki kell dolgozni a helyi pénzhelyettesítőknek keretet adó nemzeti szintű intézményrendszert;
  • az erős állam mellett az erős önrendelkező közösség értékét és lehetőségét (szubszidiaritás) is meg kell erősíteni a koncepcióban.

Kapcsolódó írások Szerkesztés

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki