A magyar Hangya szövetkezet története
1888-as Kezdetek
Gróf Károlyi Sándor munkájának, valamint az akkori mezőgazdasági miniszternek köszönhetően 1888. évben az országgyűlés napirendjén már szerepelt a szövetkezetek témája, majd az 1896-os agrárprogram tartalmazta a szövetkezetek támogatását, a szövetkezeti eszme fejlesztését is. Ezt követően emelkedett törvényerőre 1898-ban az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvény- tervezet, majd ugyanebben az évben létrejött a termelő- értékesítő és fogyasztási szövetkezetek HANGYA központja is. A korabeli viszonyokat a HANGYA első 25 évéről szóló - saját kiadású - jubileumi könyve így jellemzi:
„….A falu elvesztette természetes vezető rétegét... A közgazdasági szabadság pompásan csillogó leple alatt sorvasztó folyamat indult meg, s egész vidéket ítélt halálra. Az üzérszellem hitel formájában adta be a mérget a falu népének, mely a mezőgazdasági bajok közepette kapva- kapott a halálos segítség után. Országszerte merészen tombolt a hiteluzsora……….. A szorult helyzetbe került gazdák előre eladták a termésüket a falubeli uzsorásnak, aki gyakran váltót vett, s az így kiszolgáltatott adós feje fölött hamarosan megüttette a dobot. A kényszerárverések járványszerűen terjedtek………… A törvényhozás sem a föld népét, sem a termését nem védte a külföldi verseny megsemmisítő támadásával szemben………. Az uzsora ellen és a kereskedelmi leleményesség (gépmegrendelések, részletfizetéses rendelések gyűjtése, váltókkal való visszaélések) sokféle fajtája ellen védhette volna ugyan a törvényhozás a falusi népet, de ki gondolt erre az „állami beavatkozásra” a közgazdasági liberalizmus mézes heteiben?!”
1914- a világháború után
A HANGYA stratégiai alapelve az volt, hogy lerövidítve az áru és szolgáltatás útját az értékeket és a pénzt is minél nagyobb hányadban a rendszerén belül tartva megteremtse az egyén és a vidék boldogulásának anyagi és társadalmi feltételeit. Ezek az erények az I. világháborút megelőzően kialakult szervezeten keresztül a Trianont követő trauma feldolgozásában is – mind az anyaországban, de különösen Erdélyben, de Felvidéken is Hanza névre „átkeresztelve” - nemzetmentő hatást fejtettek ki, a magyarság összetartó erejét jelentették. Ma már kevesen tudják, de Magyarország 1920-as években történt felemelkedésében Klebersberg Kunó oktatási programja mellett a Bethlen kormány által a HANGYA szövetkezeti üzletrészéhez nyújtott állami támogatás volt a meghatározó. Minden idők legsikeresebb magyar összefogása volt fél évszázadon keresztül a HANGYA, amely gazdasági alapról indult ki és legszélesebb társadalmi rétegeket fogta össze, gyakorlatilag Magyarország valamennyi települését az egész Kárpát-medencei régióban.
Így lett a HANGYA Közép- Európa egyik legnagyobb vállalatcsoportja úgy a tagságát, mint a kereskedelmi tevékenységét illetően, hiszen 1940-ben több mint 2000 tagszövetkezete volt 700.000 taggal, 30 konzervgyára, 20 ipari üzeme, és 400–nál több boltja. Termeltetett , hitelezett, feldolgozott, kis és nagykereskedett. Nemcsak üzletileg, hanem szociálisan is segítette tagjait, jelen volt falvakban és városokban egyaránt.
1945 után
Az 1945 után bekövetkezett "kommunista" diktatórikus tervgazdasági hatalomátvétel és az azt követő törvénytelenségek, így az államosítás során az összes HANGYA vagyon kártalanítás nélküli lefoglalásra került. A vidéki HANGYA boltokat és telephelyeket főként a földműves-szövetkezetek, majd később az ÁFÉSZ néven alakított szövetkezeti jellegű társaságok tulajdonába adta az állam, formálisan ügyelve, de tartalmilag erősen korlátozva a tagok demokratikus döntéshozatali lehetőségét. Ezt segítette elő, hogy a gazdák, mint TSZ tagok már nem kötődtek a földhöz, illetve az ÁFÉSZ tagok a fogyasztói-ellátó szövetkezetekhez. A termelő telephelyén működő felvásárló-helyek/ manipulálók a szövetkezetesítéssel elveszítették a létjogosultságukat, majd amikor néhány ágazatban megengedett lett a „maszekolás”, ismét elindult a felvásárlás, de az ÁFÉSZ színeiben. A HANGYA vagyon többi része szintén törvényi szabályozás nélkül lett széthordva, elherdálva. Itt működött legsikeresebben az állami propaganda és agymosás, hogy ne is emlékezzenek az emberek másra, mint a kolhoz jellegű állami és pártirányítású vállalatra, mint szövetkezésre.
1989-es rendszerváltás után
A rendszerváltozás sem hozott kárpótlást a HANGYA tagjai részére, noha vagyonának jelentős része a tagok téglajegyeiből állt össze. A rendszerváltozás után a termőföld magántulajdonba kerülésével a földtulajdonosoknak nem a földek szakszerű művelése okozott gondot, hanem a megtermelt alapanyag eladása. Ezt a földtulajdoni és társadalmi szétesettséget növelte, hogy Magyarországon, a környező, volt szocialista országoktól eltérően, egyedüli megoldásként a reprivatizáció helyett, egy szakmailag és jogilag erősen vitatható kárpótlás történt, jelentős érdeksérelmekkel a vidéki lakosság kárára. Az újból elinduló önszerveződést az életben maradás, illetve a piac kényszerítette ki.
A HANGYA rendszer elméletileg is megalapozott újjászervezését 1992-ben Szeremley Béla indította el a gróf Károlyi Sándor Szervezet-fejlesztési Alapítvány létrehozásával, melynek alapvetését " A HANGYA, mint magyar Raiffeisen" című tanulmányuk adta. Ezt követően azonnal elindították Márton János professzor úrral az újtípusú szövetkezetek gyakorlati megszervezését Békés megyéből kiindulóan. A Dán - Magyar Baráti társasággal történt kapcsolatfelvétel után a Dán Demokrácia Alap 1993-tól kezdődően tanulmányutakkal segítette a magyar gazdák szövetkezeti ismereteinek bővítését. A szintén dán projektben dolgozó dr. Szabó Zoltán csatlakozásával és aktív partnerré válásával tovább erősödött az alapítványi munka. A Dán Szövetkezeti Szövetség oktatási és szervezési intézete - az L.O.K. - partnerságával 1993 és 1996 között a Dán Szövetkezeti Szövetséggel közös projektekben hosszútávú fejlesztési programot készítettek elő. E munkában világossá vált, az európai szövetkezeti modell adaptálása nem egyszerűen a belső szabályok átvételén múlik, ahhoz számos feltételnek teljesülnie kell, így: - gazdasági téren a jelenlegi feketegazdaságot ösztönző adórendszer reformja, a termelői hatékonyságot ösztönző szabályozórendszerek erősítése; - a jogi környezetben az európai szövetkezeti elvek és gyakorlat következetes alkalmazása különösen a tulajdonosi és működtetési funkciók világos szétválasztása, a tulajdonos vállalkozók profitorientáltságának és a szövetkezet tagok irányába való non-profit jellegének világossá tétele, a tőkehasznosító elemekkel szemben a szövetkezeten keresztüli forgalmazás súlyának érvényesítése, a munkaszövetkezeti jellegből adódó elemek leépítése; - a piaci kapcsolatokban az átláthatóságot elősegítő feltételek erősítése; - társadalmi viszonyokban a demokratikus döntéshozatal iránti igény erősítése. A nemzetközi együttműködésben megvalósult előkészítés eredményeképpen az első beszerző-értékesítő-szolgáltató szövetkezetek 1994-ben alakultak meg, majd ezek előnyeinek széleskörű megismerésével 1998. évtől folyamatos volt a számuk gyarapodása.Ezt a lendületet törte meg a 2002 utáni időszak kormányzati irányultsága, magatartása.
A Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek /Szövetkezetek Együttműködését 1998-ban 14 szövetkezet/szervezet alapította meg azon szövetkezetek, szervezetek tagságával, amelyek alapszabályukban vállalták az európai szövetkezeti gyakorlaton alapulóan a tag és szövetkezet gazdasági kapcsolatában a termékpályához kötötten a non-profit elvű osztozkodás, a nyitott tagság, és az egy tag- egy szavazat érvényesülését.