Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Esélyegyenlőség és verseny

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

Esélyegyenlőség és verseny
Síklaky István, 2001.4.9., 7 oldal

"A fennmaradás társadalmi programja" 1.fejezet, 1.függelék nyomán

Nehéz kérdéssel kerültünk szembe. Erkölcsi érzékünk az esélyegyenlőség elve mellett áll, amit a következőképpen fogalmaztunk meg: "Minden munkaképes ember - a jog és a fizetőképesség szempontjából - egyenlő eséllyel kell hogy hozzájuthasson a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges természeti-gazdasági-kulturális erőforrásokhoz."

Emeljünk ki magunkból két személyt, akik talán mindketten Önben is jelen vannak, Kedves Olvasó. Az egyiket nevezzük Közfelelősnek, akitől a közösség azt várja el, hogy a társadalmi együttélés felmerülő problémáinak legjobb, megvalósítható megoldásait megtalálja és megszervezze. (Arisztotelesz nyelvén politikust mondanék, de ez a mai fül számára - okkal - rosszul cseng.) A másikat nevezzük Bölcselőnek, őt a benne élő parancs arra készteti, hogy az igazságot és az igazságosságot keresse, tekintet nélkül a megvalósíthatóság köznapi gondjaira. Fontos különbség köztük, hogy a Bölcselő mondhatja egy felmerült problémára, hogy "Nem tudok megoldást." A Közfelelősnek (a politikusnak) minden felmerült problémára valamilyen megoldást találnia kell. Figyeljünk párbeszédükre.

Közfelelős Halld az én válaszomat erre a nehéz kérdésre: Miután a természetes társadalmi rend 02/B, 05 minden ép, munkabíró ember számára biztosította a jogi és anyagi esélyegyenlőséget a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges szűkös erőforrások fölötti rendelkezés megszerzése terén, bocsássuk őket a szabadszerveződésű gazdaság 02/3 versenyébe, ott dőljön el időről-időre, hogyan oszoljanak meg a szűkös erőforrások a rájuk pályázók között.

Bölcselő A természetben egyaránt jelen van a verseny - a bőgő szarvasbikák küzdelme a nőstényekért, a farkasok harca a vadászterületért -, és az együttműködés - mint ahogy a delfinek és elefántok is segítik egymást. Az ember azonban kiemelkedett az állatvilágból. Hozzá az együttműködés méltó, nem a verseny.

Közfelelős Kérlek, hallgass meg egy tanmesét.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Gyöngyvirág utcában egy pék. Buci Bélának hívták. Tisztességgel tette a dolgát, sütött kenyeret, kiflit, mindenfélét, ellátta a környéket. A közeli Pipacs utcában élt a Cipó család. Ott nevelkedett a kis Cipó Lala. Gyakran járt anyukájával a Buci pékségbe, és mindig megcsodálta a gyönyörű, piros cipókat, kívánatos süteményeket. Elhatározta, hogy ő is pék lesz. Lala apja kamionos volt, külföldre járt. Iskolai szünetekben sokszor magával vitte cseperedő fiát is. Így Lala Oszlótól Isztambulig sok-sok várost megjárt, és mindenütt első útja a pékségekbe vezetett. Lelkesen figyelte, hol, mit, hogyan csinálnak. Mire elvégezte a sütőipari technikumot, a kisujjában volt a szakma minden csínja-bínja. Itt volt az ideje, hogy saját pékséget alapítson, és majd megmutatja ő a világnak... Összejött a nagycsalád, összerakták megtakarított pénzüket, megszervezték a kalákát, és már állt is Cipóék házikójához ragasztva Lala péksége.

Az emberek eleinte kíváncsiságból tértek be a Cipó boltba, de hamarosan tapasztalták, hogy különösen finom árut kapnak ugyanazért a pénzért. Így aztán egy idő múlva már az egész környék odajárt.

Buci Béla bajba került. Körülnézett a városkában, és rájött, hogy a Krampács negyedben nincs pékség. Oda a szomszédos Ritnyéről, a szövetkezeti kenyérgyárból hordták a pékárut minden reggel teherautóval. Nem is volt olyan kívánatos, mint az, amit frissen, helyben sütnek, ami szinte a kemencéből a vevő kosarába kerül. Meg aztán egy kicsit drágább is volt, hiszen a teherautót is meg kellett fizetni. Egy szó, mint száz, Buci Béla áthelyezte a pékségét a Krampács negyedbe, és hamarosan elérte, hogy a krampácsiak tőle vásároltak, nem a ritnyei kenyérgyártól.

Bölcselő Állj! Már másodszor vesz a történet olyan fordulatot, amelyet a verseny váltott ki. A verseny pedig nem jó dolog. Kezdd újra.

Közfelelős Jó, újrakezdem.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Gyöngyvirág utcában egy pék. Buci Bélának hívták. Tisztességgel tette a dolgát sütött kenyeret, kiflit, mindenfélét, ellátta a környéket.

A közeli Pipacs utcában élt a Cipó család. Ott nevelkedett a kis Cipó Lala. Gyakran járt anyukájával a Buci pékségbe, és mindig megcsodálta a gyönyörű, piros cipókat, kívánatos süteményeket. Elhatározta, hogy ő is pék lesz. Lala apja kamionos volt, külföldre járt. Iskolai szünetekben sokszor magával vitte cseperedő fiát is. Így Lala Oszlótól Isztambulig sok-sok várost megjárt, és mindenütt első útja a pékségekbe vezetett. Lelkesen figyelte, hol, mit, hogyan csinálnak. Mire elvégezte a sütőipari technikumot, a kisujjában volt a szakma minden csínja-bínja. Itt volt az ideje, hogy saját pékséget alapítson, és majd megmutatja ő a világnak...

Fülébe jutott ez a királynak, aki tudta, hogy a verseny nem jó dolog, tehát be kell avatkoznia a dolgok folyásába. De mivel a király jóravaló király volt, aki segíteni akart alattvalói gondján-baján, töviről-hegyire megtudakolt mindent, és elkezdett gondolkodni.

- Mit tehetek? Az egyik lehetőség az, hogy Cipó Lalának megtiltom, hogy saját pékséget nyisson, és arra biztatom, hogy ehelyett kéredzkedjék be Bucihoz segédnek, vagy menjen el a ritnyeiekhez, hogy vegyék be a szövetkezetbe, és ott igyekezzék megvalósítani szakmai álmait. - Nem jó. Ezzel Lalát halálosan elkeserítem, és nem is biztos, hogy Buci felveszi segédnek, vagy a ritnyeiek beveszik társnak. Mit tehetek még? Királyi hatalmamnál fogva csinálok a Cipó, a Buci és a ritnyei üzemből egy nagy királyi pékséget, kinevezek, vagy választatok az ott dolgozókkal egy derék embert igazgatónak, ő kinevez néhány derék embert üzemvezetőnek, és ők majd rajta lesznek, hogy mindenki kifejthesse képességeit, megvalósíthassa törekvéseit, megtalálja a számítását. - Hát bizony ennek sem a ritnyeiek, sem Buci Béla, sem Cipó Lala nem örülnének. És bizony én sem lehetnék teljesen nyugodt, hogy olyan derék igazgató akadt és ő olyan derék üzemvezetőket talált, akik minden erejükkel arra törekednek, és képesek is elérni, amit én és pékség dolgozói nagy többsége elvárunk tőlük. Tovább kell gondolkodnom.

És a király töprengett és töprengett, míg meg nem halt.

Bölcselő Természetesen ebben a mesében asz első megoldás-változat a helyes. De mégsem veszi be a bögyöm egy általános természetjogi tételben, hogy "Esélyegyenlőség a természeti-gazdasági-kulturális erőforrásokért folytatott versenyben".

Közfelelős Elemezzük a mesét. A mesében Buci Béla, Cipó Lala és a ritnyei szövetkezők valóban versenyeztek egymással. Mi volt a verseny tétje? Az, hogy egy bizonyos fogyasztói körből - a városka lakosaiból - melyikük mennyit tud megszerezni magának, mint vásárlót. A versenynek ezt a típusát úgy általánosíthatjuk, hogy van két halmaz, a pékeké és a kenyérevőké... - vagy még általánosabban

1-es tétel

ADVA VAN A VERSENYZŐK HALMAZA ÉS A VERSENYTÁRGYAK HALMAZA,
ÉS A VERSENY AZÉRT FOLYIK, HOGY MELYIK VERSENYZŐ 
MILYEN ARÁNYBAN RÉSZESEDJÉK A VERSENYTÁRGYAK HALMAZÁBÓL.

Van egy másik típusa is a gazdasági versenynek. Figyeld csak meg a mese folytatását.

A városkán keresztül folyó patakon volt egy öreg, de jól működő vizimalom. Utolsó molnára örökös nélkül halt meg, és a malmot szeretett városára hagyta. A városi tanács pedig úgy határozott, hogy a malmot értékesíti. De nem bocsátották árverésre, nehogy valami spekuláns vegye meg isten tudja milyen céllal, és a város őrletői hoppon maradjanak, hanem pályázatot írtak ki, amelyben feltételül szabták, hogy a malmot a vevőnek - mindaddig, amíg a környéken igény van rá, - rendeltetésszerűen kell üzemeltetnie. Az ebből a szempontból megbízhatónak tűnő pályázók közül - így szólt a kiírás - az kapja meg a malmot, aki a legnagyobb vételárat ajánlja érte. Nincs mit csodálkozni, hogy a malomra három pályázó jelentkezett: Buci Béla, Cipó Lala, és a ritnyei szövetkezet.

Itt abba is hagyom a mesét, mert világos a példa a verseny másik típusára. Hadd fogalmazzam meg általánosan: Van egy gazdasági erőforrás (példánkban egy termelőeszköz), amelyre többen pályáznak, de úgy, hogy mindegyikük egyedül akarja birtokba venni. (Hiszen az is lehetséges volna, hogy Buci, Cipó és a ritnyeiek gazdasági társaságot hoznak létre, és közösen veszik meg a malmot.) Még általánosabban:

2-es tétel

ADVA VAN EGY OSZTHATATLAN TÁRGY, ÉS TÖBB IGÉNYLŐ KÍVÁNJA KIZÁRÓLAGOS TULAJDONUL. 
A VERSENY TÉTJE: MELYIKÜKÉ LEGYEN.


Vegyük a tétel első felét:

ADVA VAN EGY OSZTHATATLAN TÁRGY, ÉS TÖBB IGÉNYLŐ KÍVÁNJA KIZÁRÓLAGOS TULAJDONUL.

A folytatás persze nem csak a verseny lehet. A folytatás lehet harc is: "Az igénylők megküzdenek egymással, és a legerősebbé lesz a tárgy." De lehet a folytatás egy hierarchián (alá-fölérendeltségen) alapuló döntés is: "Az igénylők fölött álló hatalom dönti el, hogy a tárgy melyiküké legyen," vagy még egy folytatás-változat: az igénylők megegyezése (egyhangú, közös döntése, konszenzusa).

Lám, a tétel második felében megjelent egy új elem: "Az igénylők fölött álló hatalom". Valóban új ez az elem? Hiszen a verseny esetében is jelen van egy az igénylők fölött álló hatalom, mégpedig az a hatalom, amely a verseny szabályait megállapítja. Ez a szabályalkotó lehet egy demokratikusan választott testület, mint a városi tanács a vízimalom esetében, de nyilvánvalóan lehet szabályalkotó bármely személy, csoport, vagy közösség, akinek/amelynek akaratához a versenyzők - önként, vagy kényszerűen - igazodnak.

A 2-es tétel tulajdonképpen visszavezethető az 1-es tételre, ha megengedjük, hogy az igényelt dolgok halmazának elemszáma 1 is lehet. (Ha már itt tartunk, azt is mondjuk ki, hogy e halmaz elemszáma véges kell hogy legyen, különben a feladat értelmetlen.) Továbbá jó, ha a “verseny” szót kihagyjuk a tétel szövegéből, mert akkor tételünk egyben a verseny fogalom meghatározásának is tekinthető. Legújabb szövegünk tehát - új felismeréseinkkel kiegészítve - a következő:

ADVA VAN IGÉNYLŐK EGYNÉL NAGYOBB, VÉGES ELEMSZÁMÚ HALMAZA,
ÉS AZ IGÉNYEK KÖZÖS TÁRGYÁNAK/TÁRGYAINAK VÉGES ELEMSZÁMÚ HALMAZA.
KÉRDÉS, (HA EGY TÁRGY VAN) MELYIK IGÉNYLŐNEK ÉRVÉNYESÜLJÖN AZ IGÉNYE, 
ILLETVE (HA TÖBB TÁRGY VAN) MILYEN ARÁNYBAN ÉRVÉNYESÜLJÖN AZ IGÉNYLŐK IGÉNYE.
AZ ELSŐ LEHETŐSÉG: A HARC: AZ IGÉNYLŐK ERŐVISZONYA DÖNTI EL, 
KIÉ LESZ AZ IGÉNYELT TÁRGY, ILL. AZ ERŐVISZONY DÖNTI EL 
AZ IGÉNYELT DOLGOKNAK AZ IGÉNYLŐK KÖZTI ELOSZLÁSÁT.
*A MÁSODIK LEHETŐSÉG: EGY AZ IGÉNYLŐK FÖLÖTT ÁLLÓ HATALOM DÖNT.
*A HARMADIK LEHETŐSÉG: AZ IGÉNYLŐK MEGEGYEZÉSE (KONSZENZUSA) DÖNT.
*A NEGYEDIK LEHETŐSÉG: ADVA VAN EGY SZABÁLY, AMELY SZERINT AZ IGÉNYLŐK MEGMÉRETTETNEK,
ÉS E MÉRÉS EREDMÉNYE SZERINT OSZLANAK MEG KÖZÖTTÜK AZ IGÉNYELT DOLGOK.
A NEGYEDIK LEHETŐSÉG A VERSENYHELYZET, AZ E SZERINT VÉGBEMENŐ ESEMÉNYSOROZAT
A VERSENY.

Az eddig elmondottak talán elegendők ahhoz, hogy a következő megállapítást helyesnek fogadjuk el: .

A KORLÁTOS TERMÉSZETI-GAZDASÁGI-KULTURÁLIS ERŐFORRÁSOK FÖLÖTTI RENDELKEZÉST
AZ ERRE IGÉNYT TARTÓK
   VAGY HARC ÚTJÁN,
   VAGY EGY FÖLÖTTÜK ÁLLÓ HATALOM DÖNTÉSE ÚTJÁN,
   VAGY EGYHANGÚ KÖZÖS DÖNTÉS (KONSZENZUS) ÚTJÁN,
   VAGY VERSENY ÚTJÁN SZEREZHETIK MEG.
HA ELVETJÜK AZ ERŐSZAKOT ÉS AZ ÖNKÉNYT, ÉS TUDOMÁSUL VESSZÜK
HOGY A TÁRSADALMI  FEJLŐDÉS JELEN SZINTJÉN KONSZENZUSRA NAGYON RITKÁN SZÁMÍTHATUNK,
AKKOR  A LEGELFOGADHATÓBB MEGOLDÁS A VERSENY,
MÉGPEDIG OLYAN VERSENY, AHOL A SZABÁLYOKAT 
A VERSENY KIMENETELÉBEN ÉRDEKELTEK TÖBBSÉGI DÖNTÉSE HATÁROZZA MEG.
AZ ÉRDEKELTEK: A VERSENY HÁTTERÉT KÉPEZŐ
MUNKAMEGOSZTÁS ÁLTAL ÖSSZEKAPCSOLT EMBEREK KÖZÖSSÉGE;
TEHÁT - HA AZ ÖNKÉNYT ELVETJÜK - ŐK JOGOSULTAK ARRA, HOGY A VERSENYSZABÁLYOKAT - 
ÉRDEKEIK ÉS ÉRTÉKRENDJÜK ALAPJÁN - MEGSZABJÁK.

Bölcselő El kell fogadnom, hogy az eddig ismert és megtapasztalt megoldás-változatok közül valóban a verseny felel meg leginkább a természetjognak. De mit mond Madách: "Mi verseny ez, hol egyik kardosan / Áll a mezetlen ellennek szemében, / Mi függetlenség, száz hol éhezik, / Ha az egyes jármába nem hajol. /Kutyáknak harca ez egy konc felett." (Az ember tragédiája, XI.szín.)

Közfelelős Mert Madách nem a természetes társadalmi rendről 02/B, 05, nem szabad szerveződésű gazdaságbeli 02/3 versenyről, hanem a laisser faire piacgazdaságbeli versenyről 02/1.3 ír.

Bölcselő Meggyőztél. De szó van a Fennmaradás Társadalmi Programjábana a versenynek egy rejtettebb szerepéről is. Azt olvasom: "A munkamegosztásban résztvevők a piac által megmért teljesítményük arányában részesüljenek a társadalmi össztermékből" Eszerint azt is a verseny dönti el, hogy a “munkások” közül ki mennyit kap a közös munka gyümölcséből, a társadalmi össztermékből.

Közfelelős Igen. De erről majd “A társadalmi össztermék felosztásáról” című közleményben 28 vitatkozunk tovább.

Forrás Szerkesztés

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki