Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

CK: Mértékletesség

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A mértékletességSzerkesztés

:-Egy végletes világ útkeresése a tudat végtelenjében

Szerző: CK „A mértékletesség az a visszafogottság, amelynek révén urai maradunk örömeinknek, ahelyett, hogy rabszolgáikká válnánk. Micsoda öröm dohányozni, ha meg tudunk lenni nélküle! Inni, ha az ember nem rabja az alkoholnak! Szeretkezni, ha nem rabja a vágynak!” (Comte-Sponville: Kis könyv a nagy erényekről, 1998)

Az antik és a keresztény kultúrában és filozófiában könyvtárakat töltöttek meg azok az írások, melyek a mértékletességről mint az emberi erények legfontosabbjáról szóltak, ideálként mutatva be és példaként állítva a közösség elé a mértékletes embert. Nem nehéz belátni, hogy a korábbi, szűkösebb évszázadokban a fogyasztás a maihoz hasonló mértéke a tömegek számára nem volt elérhető. Az ókori Görögországban a vízkészlet könnyen és gyakran fertőződhetett, akár szabotázs, akár gondatlanság okán, ezért a görögök hétköznap hígított bort, ünnepnapokon tiszta bort ittak. Mégsem vált népbetegséggé az alkoholizmus, sőt a mértékletesség a hét fő erény egyike volt!

Az erényetika máig talán legnagyobb hatású, a késő modern korban is gyakran hivatkozott képviselője, Arisztotelész számára a mértékletesség az első számú erkölcsi erény, amelynek minden tevékenységünkben meg kell jelennie. A mértékletes ember – a közhiedelemmel ellentétben – nem az élet örömeitől, csupán azok szélsőséges, túlzó élvezetétől tartózkodik. Arisztotelész mértékletes embere azokat az élvezeteket részesíti előnyben, amelyek az egészségre nem ártalmasak, nem állnak szemben az általa képviselt „erkölcsi szépséggel”, és nem igényelnek túlzott anyagi ráfordítást.

Másfél évezreddel később a középkorban Aquinói Szent Tamás kísérletet tett az arisztotelészi gondolat és az egyházi tanok összehangolására. Vállalkozását ma is a skolasztikus filozófia csúcsteljesítményeként tartják számon, ami megerősítette az erények helyzetét a keresztény felfogásban. Aquinói Tamás a négy sarkalatos erény közé sorolta a mértékletességet, mely „bár nem olyan magasrendű, mint a másik három (az okosság szükségesebb, a bátorság és az igazságosság csodálatra méltóbb), nehézség dolgában gyakran fölülmúlja őket” – írja.

Arisztotelész és Aquinói egyaránt úgy tekintettek a mértékletességre, mint amiben a személy akaratának jelentős szerepe van, szemben például az olyan erényekkel, mint az okosság, ahol az akarat csak korlátozottabban érvényesül. Ha hihetünk e két gondolkodónak, azt kell mondanunk, hogy a mértékletes életmód már a nevelés során megalapozható, hiszen egy tanulható, begyakorolható erényről van szó.

Kérdés azonban, hogy a korábban a kozmoszba (Arisztotelész), majd a mindenható Istenbe (Aquinói) vetett hitet a tudományba, a határtalan gazdasági és technológiai fejlődésbe vetett hitre cserélő, egy korlátlan fogyasztásra épülő, globalizált társadalom erkölcsi sokféleségében felnövő ember számára miként lehet a mértékletesség eszméjét újra aktuálissá tenni. Van-e keresnivalója egyáltalán korunkban a mértékletességnek?

ForrásSzerkesztés

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki