Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Bevezetés a természetjog-alapú gazdaságtanba

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

Síklaky István: Bevezetés a természetjog-alapú gazdaságtanba


Bevezető Szerkesztés

A természetjoggal összhangban álló gazdasági rendet természetes gazdasági rendnek nevezzük. (Ennek egy modellje a Silvio Gesell által kidolgozott természetes gazdasági rend - a műszót is az ő alapműve címéből vettük át.)

A természetjoggal összhangban álló komplex társadalmi rendet (amelynek gazdasági rendje szükségképpen természetes gazdasági rend): természetes társadalmi rendnek nevezzük. Egy az ezredforduló Magyarországa konkrét viszonyaira kidolgozott természetes társadalmi (és ezen belül gazdasági) rendet ír le A fennmaradás társadalmi programja (Éliás Kiadó 2000). E program megvalósításának elősegítésére alakult az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom.

Jelen tanulmány a természetjog-alapú gazdaságtan alapfogalmait és alapösszefüggéseit tárgyaló szemináriumi vezérfonalnak szánt tanulmánysorozat bevezetője. E bevezetőben megjelenő fogalmak kifejtése - a fa-módszernek  megfelelően - a fogalmak első megjelenéséhez kapcsolt, kettős szögletes zárójelben lévő számmal azonosított közleményekben található. Ezek együttesen a Fennmaradás Műhely Társadalmi Ismerettárát 06 alkotják.

Veszélyes egyoldalúság, hogy mind a médiákban, mind a közép- és főiskolai oktatásban egyedül a globalizáció, a fogyasztói társadalom, a hedonista világpolgárság szellemét terjesztő főáramú gazdaságtan (mainstream economics) érvényesül, azt sulykolva, hogy ez az egyetlen tudományos gazdaságtan, annak ellenére, hogy

  • a főáramú gazdaságtan nem tud választ adni a mai globális létproblémákra 31; és
  • léteznek olyan gazdaságtani irányzatok, művek és tapasztalatok, amelyek ezekre a problémákra válaszokat adnak (mely válaszokkal kapcsolatban persze nagyon is helyük van kritikai elemzéseknek és vitáknak).

Ez az egyoldalúság súlyosan gátolja az emberek közti, valamint az emberiség és a természeti környezet közti harmóniát biztosító, fenntartható társadalom kialakulását.

A természetjog-alapú gazdaságtan választ ad a globális létproblémákra. Egy e tan alapján felépülő természetjog-alapú gazdasági rend (röviden: természetes gazdasági rend) kiindulópontja: a társadalmi élet természetjogi alaptételei, nevezetesen:

  • Az élethez való jog
  • A természetadta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlansága
  • A teljesítményelv
  • Az esélyegyenlőség elve
  • A kötelesség és szabadság elve

A természetjogot elvető tőkés (kamat-) gazdaság modellje és lehetetlenülése Szerkesztés

A tőkés (kamat-) gazdaság ábráján alkalmazott egyszerűsítésekSzerkesztés

  1. A fölöspénz-tulajdonos (tőkés) szerep és a vállalkozói szerep az ábrán elkülönül: a tőkések nem vállalkoznak, a vállalkozóknak nincs tőkéjük (teljes mértékben kölcsöntőkével működnek). ("Fölöspénz"-nek a pénztulajdonosok napi /családi/ megélhetéséhez szükséges összeg fölötti és ezért kölcsönadható pénzvagyonát nevezzük.)
  2. Az ábrán nincsenek önellátó termelők és önfoglalkoztató vállalkozók.
  3. Az ábra a tőkések és vállalkozók fogyasztását elhanyagolja. (Ez megengedhető, minthogy a hatmilliárdos emberiség túlnyomó többsége - a b) egyszerűsítést figyelembe véve - bérmunkás vagy munkanélküli vagy ezek eltartottja. Lényegében a nyugdíjból élőket is a bérmunkások eltartottjainak tekinthetjük.)
  4. A vállalkozóknak, bérmunkásoknak, munkanélkülieknek és eltartottjaiknak nincsenek megtakarításaik.
  5. Az ábra csak a végső fogyasztást tünteti fel, a termelőfogyasztást nem, hiszen a bér-, nyugdíj- és munkanélküli segély-tömeg együttes vásárlóereje - a d) egyszerűsítést figyelembe véve - ezzel áll szemben.
  6. Az ábra elhanyagolja a közületi fogyasztást (pl. útépítés, fegyverkezés), bár ez az összkereslet tetemes része, de a rendszer összműködése, és lehetetlenülésének tendenciája - úgy gondoljuk - e nélkül is átlátható. További indok: valójában a közületi fogyasztás is - közvetve, az adózáson keresztül - a bérmunkások fogyasztásának tekinthető.
  7. Az ábra elhanyagolja azt a különbséget, hogy a munkanélküliek és a nyugdíjasok vásárlóereje nem munkabér-formában, és így nem a vállalkozóktól kiinduló "munkabér-áram" révén keletkezik.
  8. Az ábra elhanyagolja az emberiség csoportjai létszámváltozását. (A rendszer ellehetetlenülése - mint látni fogjuk - állandósult népességszám esetén is végbemenne, bár a létszámnövekedés meggyorsítja az ellehetetlenülést.)

A természetjogot elvető tőkés (kamat-) gazdaság modelljeSzerkesztés

  • TŐKÉSEK
  • egyszeri pénzáram
  • TŐKE
    • KAMAT, HITEL
    • ciklikuspénzáram
    • bővülés
    • szűkülés
      • VÁLLALKOZÓK (TERMELŐK, SZOLGÁLTATÓK, KERESKEDŐK)
      • ÁRUK/SZOLGÁLTATÁSOK
        • MUNKABÉR - VÉTELÁR
        • V É G S Ő F O G Y A S Z T Ó K
          • BÉRMUNKÁSOK ÉS ELTARTOTTJAIK
          • MUNKANÉLKÜLIEK ÉS ELTARTOTTJAIK

A modell-ábra leírásaSzerkesztés

A rendszer középponti szereplői a vállalkozók (termelők, szolgáltatók, kereskedők). Az ő funkciójuk: felismerik, hogy embertársaiknak egy bizonyos területen mire van szükségük; értenek hozzá, hogy megszervezzék e szükséglet ésszerű, takarékos módon való kielégítését (beleértve a szükséges szállításokat is), és szorgalommal folyamatosan - a velük együttműködő szellemi alkotókkal és bérmunkásokkal együtt - kielégítik ezt a szükségletet.

A vállalkozás megindításához induló vagyonra, működtetéséhez forgó vagyonra van szükség. Ezt a vállalkozók - az egyszerűsített modellben kizárólag, valójában zömmel - kamatozó hitelként kapják a tőkésektől. A kamatot fialó vagyont tőkének nevezzük, tehát a rendszerben az induló vagyon indulótőkeként, a forgó vagyon forgótőkeként jelenik meg. Az ehhez szükséges hitelt a modell szempontjából (és lényegében zömmel valójában is) egyszersmindenkorra a vállalkozás indulásakor kapja meg a vállalkozó, gyakorlatilag lejárat és törlesztési kötelezettség nélkül, "csak" időről-időre kamatot kell érte fizetnie. (A valóságos technika: a rulírozás; a lejárt hitelt új hitelből fizetik ki, a hitel tehát lényegében örökhitel.) (Az ábrán az "örökhitel" pénzmozgását vastag fehér nyíl, a ciklikus kamatfizetést vékony, vonalas nyíl jelöli.)

Az árutömeg a vállalkozók tulajdonaként jelenik meg, majd a piac és a pénz közvetítésével átmegy a végső fogyasztók tulajdonába, és ott - a modell szempontjából - megsemmisül. (Az ábrán vastag fekete nyíl.) Ennek során jön létre az ábrán vételár-nak nevezett pénzáram. Ennek forrása (az "f" elhanyagolással) a vállalkozóktól kiinduló munkabér-nek nevezett pénzáram.

Egyes ábra-elemek pontozott szegélye a megfelelő rendszerelemek állandó bővülését (növekedését), mégpedig a rendszer lényegéből fakadó, szükségszerű növekedését jelképezi.

A tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómái Szerkesztés

A tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómái, (azaz a természetjog elvetése)

  • A kölcsöntőkéért jár (jogos, igazságos, szükségszerű) a kamat.
  • A termelés növekedésének nincs természeti korlátja.
  • A nem tőkések és nem vállalkozók kizárólag a termelésben bérmunkásként való észvétel címén jogosultak részesülni a társadalmi össztermékből. (A segély a szó értelme szerint sem jog, hanem kegy alapján való részesedés.)
  • Az élet természetadta elemi feltételei (a föld, az energiaforrások, a víz, a levegő) valamint a szellemi alkotások kisajátíthatók és - a rendszer kiteljesedése során - ki is sajátítandók, azaz magántulajdonba kerülhetnek és kell is hogy kerüljenek.
  • A piaci folyamatok szabadjára engedése, spontaneitása (a laisser faire) a közjólét kiterjedése, növekedése irányában hat.

A rendszer lényegéből eredő konfliktusokSzerkesztés

A rendszer lényegéből eredő konfliktusok, amelyek éleződése folytán a rendszer ellehetetlenül (szükségképpen összeomlik)

A kamatmechanizmus folytán a tőketömeg és vele a kamattömeg exponenciálisan 10 nő. A termelés - történelmi tapasztalat szerint - ennél kevésbé meredeken nő. Változatlan árutömeg esetén tehát a társadalmi össztermékből a nemtőkéseknek jutó rész egyre csökkenne. Ennek ellensúlyozására a vállalkozók és velük a munkások az össztermék-volumen állandó növelésére kényszerülnek. Ebből eredő konfliktusok

  1. A termelés-növekedés a természeti környezet korlátaiba ütközik (mert a tőkés /kamat-/ gazdasági rendben a termelés növekedése a föld-, levegő- és vízszennyezés növekedésével, a /korlátos/ ásványi kincsek vissza nem forgatott felhasználásával jár együtt). Ennek folytán - hacsak a világrend gyökeres megváltozása, a fenntartható világrend megvalósítása időben nem megy végbe - a jelenlegi civilizáció, a természeti környezet katasztrófális megváltozása folytán, néhány évtizedes távlatban elpusztul.
  2. Az árukínálat egyre jobban meghaladja a fizetőképes keresletet, ennek folytán a "rendszergazdák" (a multik, a nagybankárok és az őket kiszolgáló politikusok) egyre agresszívebben igyekeznek a még meg nem hódított piacokat meghódítani (a még meglévő őstermelést, önellátást, nem-multi keretben való földművelést, állattenyésztést, iparűzést, kereskedést, szolgáltatást felszámolni; a környezetvédelmet, a közerkölcsöt, a tömegek mentális egészségét, a nem-multi gazdaságot, a nemzeti függetlenséget stb. védő piackorlátokat lebontani, és mindezek érdekében az államok szuverenitását és egyben a demokráciát felszámolni).
  3. A tudomány és a technika haladása folytán a termelékenység nő. Ez a tőkés /kamat-/ gazdasági rendben azt eredményezi, hogy a fizetőképes kereslet kielégítéséhez szükséges árutömeg/szolgáltatások előállítása egyre kevesebb élőmunkát igényel, következésképpen a foglalkoztathatók száma egyre csökken. (Ma már a munkaképeseknek - ilyen értelemben - csak 20%-a "szükséges", 80%-a "fölösleges", és ez az arány évről-évre romlik.)
  4. A munkanélküliség /lásd c) /, és a (nemtőkések létalapját csökkentő) kamatteher állandó növekedéséből eredően az emberiség milliárdos tömegei egyre inkább elnyomorodnak, a vagyon- és egyben hatalom-koncentráció növekedtével egyre kiszolgáltatottabbakká válnak, jövőjük egyre kilátástalanabb. Mindennek folytán, legfeljebb évtizedes távlatban - hacsak a világrend gyökeres megváltozása, a fenntartható világrend megvalósítása békés úton, időben nem megy végbe -, apokaliptikusan pusztító, világméretű szociális robbanásnak kell bekövetkeznie, amely a tőkés (kamat-) gazdasági rendszert - valószínűleg a jelenlegi civilizációval együtt - elsöpri.

A természetjog-alapú "természetes gazdasági rend" alapelemei Szerkesztés

A "természetes gazdaságtan" (a természetjog-alapú gazdasági rend gazdaságtana) a természetjog idevágó tételeire (lásd 1. pont), és egyben a tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómáinak (lásd 2.3. pont) tagadására épül.

A kulcs: a kamat eredetének felismerése Szerkesztés

A megoldó (a természetjog, és egyben a fennmaradás követelményeit kielégítő) modell Silvio Gesellnek abból a felismeréséből indul ki, hogy a kamatjelenség oka a hagyományos (ma is uralkodó, a tőkés /kamat-/ gazdaságot meghatározó) pénzrendszerben rejlik.

A jelenlegi pénzrendszerben (a tőkés /kamat-/ gazdaság pénzrendszerében) döntő szerepe van a pénztulajdonosok napi (családi) megélhetéséhez szükséges összeg fölötti és ezért kölcsönadható pénzvagyonnak. Nevezzük az ilyen pénzvagyont "fölöspénz"-nek. A "fölöspénz-" (tőke-) tulajdonosoknak módjukban áll, hogy visszatartsák a pénzt a cserefolyamatból, és ezzel súlyosan megkárosítsák a fölöspénzzel nem rendelkezőket: a társadalom, az emberiség nagy többségét. (Az ilyen visszatartás eredményei az ú.n. túltermelési válságok, tömeges csődökkel és munkanélküliséggel.) Ezzel zsarolva kényszerítik a hitelfelvevőket arra, hogy a pénztulajdonosoknak többet adjanak vissza, mint amennyit hitelbe kaptak. Ez a többlet a kamat 27. (Ez idő szerint az ú.n. fejlett országok munkásai és vállalkozói munkaidejüknek mintegy harmadát fordítják erre a sarcra. - A "fölöspénzzel" rendelkezők rétegének kialakulása az "eredeti felhalmozás" 11 véres és szennyes története.)

Gesell javaslata ("Természetes gazdasági rend, szabadföld és szabadpénz révén" 1913.) : az állam a hagyományos pénzzel szemben olyan pénzt bocsásson ki, amelyet periodikus használati díj terhel. Ez azt jelenti, hogy periódusonként (pl. minden hónap első napján) minden forgalomban lévő bankjegy után az, akinek éppen a tulajdonában van - mondjuk 0,5%-os - pénztartási díjat köteles fizetni, ellenkező esetben bankjegye érvénytelenné válik. Ez a látra szóló betétekre is érvényes. (A Gesell által leírt egyszerű technika: havonta bélyeg ragasztandó a bankjegyek hátára. Ez a harmincas években Wörgl-ben /Ausztria/ sikeresen működött is. 07 A mai elektronikus eszközökkel nyilván fejlettebb megoldások alkalmazhatók és alkalmazandók.) Ezzel a pénz "romlandóvá" válik, éppúgy, mint az áruk (pl. a búza), tárolása éppúgy költségessé lesz, így megszűnik a forgalomból való spekulációs pénzkivonás indítéka. Minden pénztulajdonos érdeke, hogy gyorsan túladjon a pénzén: vagy árut/szolgáltatást vásároljon, vagy kölcsönadja annak, aki árut/szolgáltatást akar vásárolni. A hitelkereslet-hitelkínálat kiegyenlítődik, és így megjelenik a nullához közelítő kamat tartós tendenciája.

A geselli pénzreform hatásai Szerkesztés

(Forrás: Síklaky I: "A fennmaradás társadalmi programja", 4.fejezet 5. pont.)

Az újelvű (tartási díjjal terhelt és így forgásbiztosított) pénzen alapuló piacgazdaságtól - akár csak egy országbeli, elszigetelt megvalósulása esetén is - várható, hogy (ahol megvalósul) megszűnnek azok a visszásságok, amelyek a hagyományos pénzen alapuló gazdaságot jellemzik.

Tételesen:

  • Megszűnik a pénztulajdonnal való visszaélésből származó, teljesítmény nélküli jövedelem (a kamat). Tehát a másik meg nem érdemelt jövedelem, a földjáradék társadalmasítása 12 után a - szélesen értelmezett - munkások a teljes munkabér-alapon osztoznak. Röviden: megszűnik a kizsákmányolás.
  • A kamat megszűntével leáll az a folyamat, amely az emberiséget egyre mélyebben osztja meg (polarizálja) a vagyonnal és hatalommal rendelkezők egyre kisebb csoportjára és a vagyontalan kiszolgáltatottak egyre nagyobb és egyre inkább szegényedő tömegére. Az eddig felhalmozott pénzvagyonok urainak egyik választási lehetősége, hogy maguk vállalkozóvá válnak, vagyonuk pedig termelővagyonná válik. (A termelővagyon - a természetes gazdasági rendben - kamatot nem, csak "vállalkozói munkabért", és vagyonpótlást célzó amortizációt fial.) A vagyonosok másik lehetősége: fokozatosan felélik pénz- ill. pénzben értékelt vagyonukat. A vagyonszerkezet tehát egyre egészségesebbé válik.
  • Megszűnik a termelő beruházásokat fékező 5%-os (ős)kamatküszöb (az inflációt és a rendkívüli kockázatot ellensúlyozó többletektől lecsupaszított kamat évezredek óta 5% körüli, ezt nevezi Gesell őskamatnak), ennélfogva az eddigi spekulációs visszafogással szemben - a természeti feltételek korlátai között - akadálytalanul bővül a gyárak, hajók, házak, stb. száma mindaddig, amíg az egészséges szükségletek ki nem elégülnek.
  • Megszűnik a kamat termelésbővítéssel (növekedéssel) való kitermelésének kényszere, amely meggátolja, hogy a termelők figyelembe vegyék a fennmaradás természeti (ökológiai) feltételeit.
  • Megszűnik az időről-időre előálló spekulációs pénzvisszatartás, nem jönnek létre az ennek következtében fellépő (megtévesztően "túltermelésinek" nevezett) gazdasági válságok, csődökkel és tömeges munkanélküliséggel.
  • Feltéve, hogy az ecélra létrehozott állami szerv ("Valutahivatal") szakszerűen, és a közérdeket szolgálva működik, tartósan szilárd általános árszínvonal alakul ki, amely jelentősen megkönnyíti a gazdasági tervezést mind a termelés, mind a fogyasztás területén. Ezzel tehát a (kispénzűeket sújtó) infláció eltűnik a gazdasági életből.

Összefoglalva: Jó feltételek jönnek létre a Földön (vagy az adott országban) egy új korszakba, a nyugodt, harmonikus, tisztes anyagi feltételek között leélhető élet korszakába való belépés számára.

Szabadság és rend Szerkesztés

A munkamegosztás szervezésének a történelem során két alapvető típusa alakult ki:

  1. a gazdasági szereplők együttműködésének tervutasításos (hierarchikus szervezeten keresztüli, diktatórikus) szervezése; és
  2. a szabad-szerveződésű (piaci jellegű) együttműködés.

Bár mindkét típusra voltak és vannak sikeres és sikertelen példák, a társadalmi élet természetjogi alaptételeivel 05 csak a szabad-szerveződésű gazdaságirányítás egyeztethető össze. A tervutasításos rendszer sikeres példái a múltban: a papkirályok vezette öntöző társadalmak; a dél-amerikai, jezsuiták szervezte indián "regressziók" 08; a jelenben: Kína, és a mammut cégek, amelyek több tucat vagy akár több száz egységbe szervezett több-százezer ember együttműködését szervezik diktatórikusan. Példák a sikertelenségre: a Szovjet-birodalom és Észak-Korea gazdasága.

Azért vezetjük be a szabad-szerveződésű gazdaság kifejezést a piacgazdaság helyett, mert manapság mind a köz-, mind a szaknyelvben a "piacgazdaság" fogalmát túlságosan széleskörűen használják. Így nevezik ugyanis

mind a Smith-Ricardo által leírt, sok kis, nagyjából egyenrangú, egyenjogú, egymással szabadon, nagyjából egyenlő eséllyel versengő egységből álló gazdasági rendszert, amelyben nem érvényesül a piaci mechanizmusokat eltorzító erőfölény (monopólium), és egy-egy vállalkozó csak az igények jobb, termelékenyebb, gazdaságosabb kielégítése révén juthat előbbre (az ilyen rendszerekre vezetjük be a szabad-szervezésű gazdaság kifejezést);
mind a mára kialakult világgazdasági rendszert, amely - Bogár László 20 szavaival - "valójában egy jellegzetes, nagyon erősen hierarchizált hatalmi képződmény ... [ahol] természetesen az sem igaz, hogy a cserearányok, a valutaárfolyamok, a kamatviszonyok abszolút objektív, külső tényezők, a piaci szereplők számára adottságok, amelyekhez alkalmazkodniuk kell. ... Vannak persze alkalmazkodásra kényszerítő objektív tényezők - az alávetettek számára. ... A domináns erők hatalmi pozíciójuknál fogva, ha nem is teljesen tetszés szerint, de alapvetően a saját javukra formálják a cserearányokat, az árfolyamokat és a kamatviszonyokat, és ennek segítségével egy világméretű szivattyút 09 működtetnek, óriási erőforrástöbbletet szívnak el a világ többi részétől." (Magyar Nemzet 95.4.12.)

A társadalmi élet természetjogi alaptételei 05 közül a kötelesség és szabadság elve az, amelynek a tervutasításos szervezési móddal, és a jelenlegi - Bogár László által jellemzett - világgazdasági renddel való összeegyeztethetetlensége a legközvetlenebbül belátható. Ezt a természetjogi tételt a Fennmaradás Műhely Társadalmi Ismerettárában 06 a következőképpen fogalmaztuk meg: Minden felnőtt, épelméjű ember alapvető kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljön az élethez való jog, a természet-adta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlanságának elve, a teljesítményelv és az esélyegyenlőség elve; továbbá minden ember tiszteletben kell hogy tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a társadalom részéről csak az alapvető kötelességek korlátozhatnak, és kell is, hogy ezek a kötelességek korlátozzák a szabadságot.

Ez az elv a következő - első közelítésben egymással szemben álló - szempontok összeegyeztetését kívánja meg:

  • ne szabjunk korlátot az egyéni tehetségnek, alkotóerőnek, szorgalomnak, és tegyük lehetővé, hogy a sikeres vállalkozó, míg él, önállóan, bürokratikus beleszólások nélkül dönthessen az általa létrehozott termelő-szolgáltató egység működéséről;
  • érvényesüljön mindegyik induló generáció számára a vállalkozási esélyegyenlőség 13;
  • a munkás-alkalmazotti tulajdonlás 16 révén a munkahelyeken is, ahol életünk nagyobbik részét töltjük, érvényesüljön a demokrácia, az önigazgatás, a - csak mások szabadsága által korlátozott - szabadság tendenciája.

A szabad-szerveződésű gazdaságban e szempontok jó hatásfokkal összeegyeztethetők. Egy ilyen gazdasági rendet magában foglaló modell a Fennmaradás Társadalmi Programjában leírt természetes társadalmi rend. Ennek meghatározó elemei:

Természetes gazdasági rendszer csak alulról felépülő, részvételi demokráciában 19, globálisan pedig demokratikus szuverén államok konföderatív együttműködésében 44, 58 valósítható meg és tartható fenn.

Forrás Szerkesztés

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki