FANDOM


Síklaky István: Bevezetés a természetjog-alapú gazdaságtanba

Bevezető Szerkesztés

A természetjoggal összhangban álló gazdasági rendet természetes gazdasági rendnek nevezzük. (Ennek egy modellje a Silvio Gesell által kidolgozott természetes gazdasági rend - a műszót is az ő alapműve címéből vettük át.)

A természetjoggal összhangban álló komplex társadalmi rendet (amelynek gazdasági rendje szükségképpen természetes gazdasági rend): természetes társadalmi rendnek nevezzük. Egy az ezredforduló Magyarországa konkrét viszonyaira kidolgozott természetes társadalmi (és ezen belül gazdasági) rendet ír le A fennmaradás társadalmi programja (Éliás Kiadó 2000). E program megvalósításának elősegítésére alakult az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom.

Jelen tanulmány a természetjog-alapú gazdaságtan alapfogalmait és alapösszefüggéseit tárgyaló szemináriumi vezérfonalnak szánt tanulmánysorozat bevezetője. E bevezetőben megjelenő fogalmak kifejtése - a fa-módszernek  megfelelően - a fogalmak első megjelenéséhez kapcsolt, kettős szögletes zárójelben lévő számmal azonosított közleményekben található. Ezek együttesen a Fennmaradás Műhely Társadalmi Ismerettárát 06 alkotják.

Veszélyes egyoldalúság, hogy mind a médiákban, mind a közép- és főiskolai oktatásban egyedül a globalizáció, a fogyasztói társadalom, a hedonista világpolgárság szellemét terjesztő főáramú gazdaságtan (mainstream economics) érvényesül, azt sulykolva, hogy ez az egyetlen tudományos gazdaságtan, annak ellenére, hogy

  • a főáramú gazdaságtan nem tud választ adni a mai globális létproblémákra 31; és
  • léteznek olyan gazdaságtani irányzatok, művek és tapasztalatok, amelyek ezekre a problémákra válaszokat adnak (mely válaszokkal kapcsolatban persze nagyon is helyük van kritikai elemzéseknek és vitáknak).

Ez az egyoldalúság súlyosan gátolja az emberek közti, valamint az emberiség és a természeti környezet közti harmóniát biztosító, fenntartható társadalom kialakulását.

A természetjog-alapú gazdaságtan választ ad a globális létproblémákra. Egy e tan alapján felépülő természetjog-alapú gazdasági rend (röviden: természetes gazdasági rend) kiindulópontja: a társadalmi élet természetjogi alaptételei, nevezetesen:

Treecarve

Az emberi struktúrák gyakran önkényesek.

  • Az élethez való jog
  • A természetadta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlansága
  • A teljesítményelv
  • Az esélyegyenlőség elve
  • A kötelesség és szabadság elve

A természetjogot elvető tőkés (kamat-) gazdaság modellje és lehetetlenülése Szerkesztés

A tőkés (kamat-) gazdaság ábráján alkalmazott egyszerűsítésekSzerkesztés

  1. A fölöspénz-tulajdonos (tőkés) szerep és a vállalkozói szerep az ábrán elkülönül: a tőkések nem vállalkoznak, a vállalkozóknak nincs tőkéjük (teljes mértékben kölcsöntőkével működnek). ("Fölöspénz"-nek a pénztulajdonosok napi /családi/ megélhetéséhez szükséges összeg fölötti és ezért kölcsönadható pénzvagyonát nevezzük.)
  2. Az ábrán nincsenek önellátó termelők és önfoglalkoztató vállalkozók.
  3. Az ábra a tőkések és vállalkozók fogyasztását elhanyagolja. (Ez megengedhető, minthogy a hatmilliárdos emberiség túlnyomó többsége - a b) egyszerűsítést figyelembe véve - bérmunkás vagy munkanélküli vagy ezek eltartottja. Lényegében a nyugdíjból élőket is a bérmunkások eltartottjainak tekinthetjük.)
  4. A vállalkozóknak, bérmunkásoknak, munkanélkülieknek és eltartottjaiknak nincsenek megtakarításaik.
  5. Az ábra csak a végső fogyasztást tünteti fel, a termelőfogyasztást nem, hiszen a bér-, nyugdíj- és munkanélküli segély-tömeg együttes vásárlóereje - a d) egyszerűsítést figyelembe véve - ezzel áll szemben.
  6. Az ábra elhanyagolja a közületi fogyasztást (pl. útépítés, fegyverkezés), bár ez az összkereslet tetemes része, de a rendszer összműködése, és lehetetlenülésének tendenciája - úgy gondoljuk - e nélkül is átlátható. További indok: valójában a közületi fogyasztás is - közvetve, az adózáson keresztül - a bérmunkások fogyasztásának tekinthető.
  7. Az ábra elhanyagolja azt a különbséget, hogy a munkanélküliek és a nyugdíjasok vásárlóereje nem munkabér-formában, és így nem a vállalkozóktól kiinduló "munkabér-áram" révén keletkezik.
  8. Az ábra elhanyagolja az emberiség csoportjai létszámváltozását. (A rendszer ellehetetlenülése - mint látni fogjuk - állandósult népességszám esetén is végbemenne, bár a létszámnövekedés meggyorsítja az ellehetetlenülést.)

A természetjogot elvető tőkés (kamat-) gazdaság modelljeSzerkesztés

  • TŐKÉSEK
  • egyszeri pénzáram
TŐKE
↗ ➘
KAMAT, HITEL
    • ciklikuspénzáram
    • bővülés
    • szűkülés
      • VÁLLALKOZÓK (TERMELŐK, SZOLGÁLTATÓK, KERESKEDŐK)
      • ÁRUK/SZOLGÁLTATÁSOK
↗ ➘
        • MUNKABÉR - VÉTELÁR
        • V É G S Ő F O G Y A S Z T Ó K
          • BÉRMUNKÁSOK ÉS ELTARTOTTJAIK
          • MUNKANÉLKÜLIEK ÉS ELTARTOTTJAIK

A modell-ábra leírásaSzerkesztés

A rendszer középponti szereplői a vállalkozók (termelők, szolgáltatók, kereskedők). Az ő funkciójuk: felismerik, hogy embertársaiknak egy bizonyos területen mire van szükségük; értenek hozzá, hogy megszervezzék e szükséglet ésszerű, takarékos módon való kielégítését (beleértve a szükséges szállításokat is), és szorgalommal folyamatosan - a velük együttműködő szellemi alkotókkal és bérmunkásokkal együtt - kielégítik ezt a szükségletet.

A vállalkozás megindításához induló vagyonra, működtetéséhez forgó vagyonra van szükség. Ezt a vállalkozók - az egyszerűsített modellben kizárólag, valójában zömmel - kamatozó hitelként kapják a tőkésektől. A kamatot fialó vagyont tőkének nevezzük, tehát a rendszerben az induló vagyon indulótőkeként, a forgó vagyon forgótőkeként jelenik meg. Az ehhez szükséges hitelt a modell szempontjából (és lényegében zömmel valójában is) egyszersmindenkorra a vállalkozás indulásakor kapja meg a vállalkozó, gyakorlatilag lejárat és törlesztési kötelezettség nélkül, "csak" időről-időre kamatot kell érte fizetnie. (A valóságos technika: a rulírozás; a lejárt hitelt új hitelből fizetik ki, a hitel tehát lényegében örökhitel.) (Az ábrán az "örökhitel" pénzmozgását vastag fehér nyíl, a ciklikus kamatfizetést vékony, vonalas nyíl jelöli.)

Az árutömeg a vállalkozók tulajdonaként jelenik meg, majd a piac és a pénz közvetítésével átmegy a végső fogyasztók tulajdonába, és ott - a modell szempontjából - megsemmisül. (Az ábrán vastag fekete nyíl.) Ennek során jön létre az ábrán vételár-nak nevezett pénzáram. Ennek forrása (az "f" elhanyagolással) a vállalkozóktól kiinduló munkabér-nek nevezett pénzáram.

Egyes ábra-elemek pontozott szegélye a megfelelő rendszerelemek állandó bővülését (növekedését), mégpedig a rendszer lényegéből fakadó, szükségszerű növekedését jelképezi.

A tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómái Szerkesztés

A tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómái, (azaz a természetjog elvetése)

  • A kölcsöntőkéért jár (jogos, igazságos, szükségszerű) a kamat.
  • A termelés növekedésének nincs természeti korlátja.
  • A nem tőkések és nem vállalkozók kizárólag a termelésben bérmunkásként való észvétel címén jogosultak részesülni a társadalmi össztermékből. (A segély a szó értelme szerint sem jog, hanem kegy alapján való részesedés.)
  • Az élet természetadta elemi feltételei (a föld, az energiaforrások, a víz, a levegő) valamint a szellemi alkotások kisajátíthatók és - a rendszer kiteljesedése során - ki is sajátítandók, azaz magántulajdonba kerülhetnek és kell is hogy kerüljenek.
  • A piaci folyamatok szabadjára engedése, spontaneitása (a laisser faire) a közjólét kiterjedése, növekedése irányában hat.

A rendszer lényegéből eredő konfliktusokSzerkesztés

A rendszer lényegéből eredő konfliktusok, amelyek éleződése folytán a rendszer ellehetetlenül (szükségképpen összeomlik)

A kamatmechanizmus folytán a tőketömeg és vele a kamattömeg exponenciálisan 10 nő. A termelés - történelmi tapasztalat szerint - ennél kevésbé meredeken nő. Változatlan árutömeg esetén tehát a társadalmi össztermékből a nemtőkéseknek jutó rész egyre csökkenne. Ennek ellensúlyozására a vállalkozók és velük a munkások az össztermék-volumen állandó növelésére kényszerülnek. Ebből eredő konfliktusok

  1. A termelés-növekedés a természeti környezet korlátaiba ütközik (mert a tőkés /kamat-/ gazdasági rendben a termelés növekedése a föld-, levegő- és vízszennyezés növekedésével, a /korlátos/ ásványi kincsek vissza nem forgatott felhasználásával jár együtt). Ennek folytán - hacsak a világrend gyökeres megváltozása, a fenntartható világrend megvalósítása időben nem megy végbe - a jelenlegi civilizáció, a természeti környezet katasztrófális megváltozása folytán, néhány évtizedes távlatban elpusztul.
  2. Az árukínálat egyre jobban meghaladja a fizetőképes keresletet, ennek folytán a "rendszergazdák" (a multik, a nagybankárok és az őket kiszolgáló politikusok) egyre agresszívebben igyekeznek a még meg nem hódított piacokat meghódítani (a még meglévő őstermelést, önellátást, nem-multi keretben való földművelést, állattenyésztést, iparűzést, kereskedést, szolgáltatást felszámolni; a környezetvédelmet, a közerkölcsöt, a tömegek mentális egészségét, a nem-multi gazdaságot, a nemzeti függetlenséget stb. védő piackorlátokat lebontani, és mindezek érdekében az államok szuverenitását és egyben a demokráciát felszámolni).
  3. A tudomány és a technika haladása folytán a termelékenység nő. Ez a tőkés /kamat-/ gazdasági rendben azt eredményezi, hogy a fizetőképes kereslet kielégítéséhez szükséges árutömeg/szolgáltatások előállítása egyre kevesebb élőmunkát igényel, következésképpen a foglalkoztathatók száma egyre csökken. (Ma már a munkaképeseknek - ilyen értelemben - csak 20%-a "szükséges", 80%-a "fölösleges", és ez az arány évről-évre romlik.)
  4. A munkanélküliség /lásd c) /, és a (nemtőkések létalapját csökkentő) kamatteher állandó növekedéséből eredően az emberiség milliárdos tömegei egyre inkább elnyomorodnak, a vagyon- és egyben hatalom-koncentráció növekedtével egyre kiszolgáltatottabbakká válnak, jövőjük egyre kilátástalanabb. Mindennek folytán, legfeljebb évtizedes távlatban - hacsak a világrend gyökeres megváltozása, a fenntartható világrend megvalósítása békés úton, időben nem megy végbe -, apokaliptikusan pusztító, világméretű szociális robbanásnak kell bekövetkeznie, amely a tőkés (kamat-) gazdasági rendszert - valószínűleg a jelenlegi civilizációval együtt - elsöpri.

A természetjog-alapú "természetes gazdasági rend" alapelemei Szerkesztés

A "természetes gazdaságtan" (a természetjog-alapú gazdasági rend gazdaságtana) a természetjog idevágó tételeire (lásd 1. pont), és egyben a tőkés (kamat-) gazdaságtan hamis axiómáinak (lásd 2.3. pont) tagadására épül.

A kulcs: a kamat eredetének felismerése Szerkesztés

A megoldó (a természetjog, és egyben a fennmaradás követelményeit kielégítő) modell Silvio Gesellnek abból a felismeréséből indul ki, hogy a kamatjelenség oka a hagyományos (ma is uralkodó, a tőkés /kamat-/ gazdaságot meghatározó) pénzrendszerben rejlik.

A jelenlegi pénzrendszerben (a tőkés /kamat-/ gazdaság pénzrendszerében) döntő szerepe van a pénztulajdonosok napi (családi) megélhetéséhez szükséges összeg fölötti és ezért kölcsönadható pénzvagyonnak. Nevezzük az ilyen pénzvagyont "fölöspénz"-nek. A "fölöspénz-" (tőke-) tulajdonosoknak módjukban áll, hogy visszatartsák a pénzt a cserefolyamatból, és ezzel súlyosan megkárosítsák a fölöspénzzel nem rendelkezőket: a társadalom, az emberiség nagy többségét. (Az ilyen visszatartás eredményei az ú.n. túltermelési válságok, tömeges csődökkel és munkanélküliséggel.) Ezzel zsarolva kényszerítik a hitelfelvevőket arra, hogy a pénztulajdonosoknak többet adjanak vissza, mint amennyit hitelbe kaptak. Ez a többlet a kamat 27. (Ez idő szerint az ú.n. fejlett országok munkásai és vállalkozói munkaidejüknek mintegy harmadát fordítják erre a sarcra. - A "fölöspénzzel" rendelkezők rétegének kialakulása az "eredeti felhalmozás" 11 véres és szennyes története.)

Gesell javaslata ("Természetes gazdasági rend, szabadföld és szabadpénz révén" 1913.) : az állam a hagyományos pénzzel szemben olyan pénzt bocsásson ki, amelyet periodikus használati díj terhel. Ez azt jelenti, hogy periódusonként (pl. minden hónap első napján) minden forgalomban lévő bankjegy után az, akinek éppen a tulajdonában van - mondjuk 0,5%-os - pénztartási díjat köteles fizetni, ellenkező esetben bankjegye érvénytelenné válik. Ez a látra szóló betétekre is érvényes. (A Gesell által leírt egyszerű technika: havonta bélyeg ragasztandó a bankjegyek hátára. Ez a harmincas években Wörgl-ben /Ausztria/ sikeresen működött is. 07 A mai elektronikus eszközökkel nyilván fejlettebb megoldások alkalmazhatók és alkalmazandók.) Ezzel a pénz "romlandóvá" válik, éppúgy, mint az áruk (pl. a búza), tárolása éppúgy költségessé lesz, így megszűnik a forgalomból való spekulációs pénzkivonás indítéka. Minden pénztulajdonos érdeke, hogy gyorsan túladjon a pénzén: vagy árut/szolgáltatást vásároljon, vagy kölcsönadja annak, aki árut/szolgáltatást akar vásárolni. A hitelkereslet-hitelkínálat kiegyenlítődik, és így megjelenik a nullához közelítő kamat tartós tendenciája.

A geselli pénzreform hatásai Szerkesztés

(Forrás: Síklaky I: "A fennmaradás társadalmi programja", 4.fejezet 5. pont.)

Az újelvű (tartási díjjal terhelt és így forgásbiztosított) pénzen alapuló piacgazdaságtól - akár csak egy országbeli, elszigetelt megvalósulása esetén is - várható, hogy (ahol megvalósul) megszűnnek azok a visszásságok, amelyek a hagyományos pénzen alapuló gazdaságot jellemzik.

Tételesen:

  • Megszűnik a pénztulajdonnal való visszaélésből származó, teljesítmény nélküli jövedelem (a kamat). Tehát a másik meg nem érdemelt jövedelem, a földjáradék társadalmasítása 12 után a - szélesen értelmezett - munkások a teljes munkabér-alapon osztoznak. Röviden: megszűnik a kizsákmányolás.
  • A kamat megszűntével leáll az a folyamat, amely az emberiséget egyre mélyebben osztja meg (polarizálja) a vagyonnal és hatalommal rendelkezők egyre kisebb csoportjára és a vagyontalan kiszolgáltatottak egyre nagyobb és egyre inkább szegényedő tömegére. Az eddig felhalmozott pénzvagyonok urainak egyik választási lehetősége, hogy maguk vállalkozóvá válnak, vagyonuk pedig termelővagyonná válik. (A termelővagyon - a természetes gazdasági rendben - kamatot nem, csak "vállalkozói munkabért", és vagyonpótlást célzó amortizációt fial.) A vagyonosok másik lehetősége: fokozatosan felélik pénz- ill. pénzben értékelt vagyonukat. A vagyonszerkezet tehát egyre egészségesebbé válik.
  • Megszűnik a termelő beruházásokat fékező 5%-os (ős)kamatküszöb (az inflációt és a rendkívüli kockázatot ellensúlyozó többletektől lecsupaszított kamat évezredek óta 5% körüli, ezt nevezi Gesell őskamatnak), ennélfogva az eddigi spekulációs visszafogással szemben - a természeti feltételek korlátai között - akadálytalanul bővül a gyárak, hajók, házak, stb. száma mindaddig, amíg az egészséges szükségletek ki nem elégülnek.
  • Megszűnik a kamat termelésbővítéssel (növekedéssel) való kitermelésének kényszere, amely meggátolja, hogy a termelők figyelembe vegyék a fennmaradás természeti (ökológiai) feltételeit.
  • Megszűnik az időről-időre előálló spekulációs pénzvisszatartás, nem jönnek létre az ennek következtében fellépő (megtévesztően "túltermelésinek" nevezett) gazdasági válságok, csődökkel és tömeges munkanélküliséggel.
  • Feltéve, hogy az ecélra létrehozott állami szerv ("Valutahivatal") szakszerűen, és a közérdeket szolgálva működik, tartósan szilárd általános árszínvonal alakul ki, amely jelentősen megkönnyíti a gazdasági tervezést mind a termelés, mind a fogyasztás területén. Ezzel tehát a (kispénzűeket sújtó) infláció eltűnik a gazdasági életből.

Összefoglalva: Jó feltételek jönnek létre a Földön (vagy az adott országban) egy új korszakba, a nyugodt, harmonikus, tisztes anyagi feltételek között leélhető élet korszakába való belépés számára.

Szabadság és rend Szerkesztés

A munkamegosztás szervezésének a történelem során két alapvető típusa alakult ki:

  1. a gazdasági szereplők együttműködésének tervutasításos (hierarchikus szervezeten keresztüli, diktatórikus) szervezése; és
  2. a szabad-szerveződésű (piaci jellegű) együttműködés.

Bár mindkét típusra voltak és vannak sikeres és sikertelen példák, a társadalmi élet természetjogi alaptételeivel 05 csak a szabad-szerveződésű gazdaságirányítás egyeztethető össze. A tervutasításos rendszer sikeres példái a múltban: a papkirályok vezette öntöző társadalmak; a dél-amerikai, jezsuiták szervezte indián "regressziók" 08; a jelenben: Kína, és a mammut cégek, amelyek több tucat vagy akár több száz egységbe szervezett több-százezer ember együttműködését szervezik diktatórikusan. Példák a sikertelenségre: a Szovjet-birodalom és Észak-Korea gazdasága.

Azért vezetjük be a szabad-szerveződésű gazdaság kifejezést a piacgazdaság helyett, mert manapság mind a köz-, mind a szaknyelvben a "piacgazdaság" fogalmát túlságosan széleskörűen használják. Így nevezik ugyanis

mind a Smith-Ricardo által leírt, sok kis, nagyjából egyenrangú, egyenjogú, egymással szabadon, nagyjából egyenlő eséllyel versengő egységből álló gazdasági rendszert, amelyben nem érvényesül a piaci mechanizmusokat eltorzító erőfölény (monopólium), és egy-egy vállalkozó csak az igények jobb, termelékenyebb, gazdaságosabb kielégítése révén juthat előbbre (az ilyen rendszerekre vezetjük be a szabad-szervezésű gazdaság kifejezést);
mind a mára kialakult világgazdasági rendszert, amely - Bogár László 20 szavaival - "valójában egy jellegzetes, nagyon erősen hierarchizált hatalmi képződmény ... [ahol] természetesen az sem igaz, hogy a cserearányok, a valutaárfolyamok, a kamatviszonyok abszolút objektív, külső tényezők, a piaci szereplők számára adottságok, amelyekhez alkalmazkodniuk kell. ... Vannak persze alkalmazkodásra kényszerítő objektív tényezők - az alávetettek számára. ... A domináns erők hatalmi pozíciójuknál fogva, ha nem is teljesen tetszés szerint, de alapvetően a saját javukra formálják a cserearányokat, az árfolyamokat és a kamatviszonyokat, és ennek segítségével egy világméretű szivattyút 09 működtetnek, óriási erőforrástöbbletet szívnak el a világ többi részétől." (Magyar Nemzet 95.4.12.)

A társadalmi élet természetjogi alaptételei 05 közül a kötelesség és szabadság elve az, amelynek a tervutasításos szervezési móddal, és a jelenlegi - Bogár László által jellemzett - világgazdasági renddel való összeegyeztethetetlensége a legközvetlenebbül belátható. Ezt a természetjogi tételt a Fennmaradás Műhely Társadalmi Ismerettárában 06 a következőképpen fogalmaztuk meg: Minden felnőtt, épelméjű ember alapvető kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljön az élethez való jog, a természet-adta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlanságának elve, a teljesítményelv és az esélyegyenlőség elve; továbbá minden ember tiszteletben kell hogy tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a társadalom részéről csak az alapvető kötelességek korlátozhatnak, és kell is, hogy ezek a kötelességek korlátozzák a szabadságot.

Ez az elv a következő - első közelítésben egymással szemben álló - szempontok összeegyeztetését kívánja meg:

  • ne szabjunk korlátot az egyéni tehetségnek, alkotóerőnek, szorgalomnak, és tegyük lehetővé, hogy a sikeres vállalkozó, míg él, önállóan, bürokratikus beleszólások nélkül dönthessen az általa létrehozott termelő-szolgáltató egység működéséről;
  • érvényesüljön mindegyik induló generáció számára a vállalkozási esélyegyenlőség 13;
  • a munkás-alkalmazotti tulajdonlás 16 révén a munkahelyeken is, ahol életünk nagyobbik részét töltjük, érvényesüljön a demokrácia, az önigazgatás, a - csak mások szabadsága által korlátozott - szabadság tendenciája.

A szabad-szerveződésű gazdaságban e szempontok jó hatásfokkal összeegyeztethetők. Egy ilyen gazdasági rendet magában foglaló modell a Fennmaradás Társadalmi Programjában leírt természetes társadalmi rend. Ennek meghatározó elemei:

Természetes gazdasági rendszer csak alulról felépülő, részvételi demokráciában 19, globálisan pedig demokratikus szuverén államok konföderatív együttműködésében 44, 58 valósítható meg és tartható fenn.

Forrás Szerkesztés