Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

A vitakultúra hét szintje

445pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

„A vita harc. Nemes harc ahol – jó esetben – két felkészült partner áll szemben egymással” – mondja Frank Róbert. – „Érvekkel és ellenérvekkel csatáznak. Fontos azonban, hogy a vitát, mint ahogy egy csatát is, az tesz nemessé, ha a két fél tiszteletben tartja a másikat. Ismeri a véleményét, felkészül belőle. Mint a konfliktus-kezelésben, itt is a mindenki nyer elv érvényesül. Egy jó vita a beszélgetésre, az ismeretszerzésre hasonlít. Nem attól leszek több, ha le tudom nyomni a másik felet, hanem ha érvrendszereink találkozásából új gondolatok születnek. Ehhez kell a nemes hadvezetés. Annak az elfogadása, hogy a másik esetleg okosabb, tapasztaltabb, bölcsebb nálunk. Ezt el kell ismerni, nem pedig kötni az ebet a karóhoz. Ugyanakkor az emberek nem ismerik a másik ember gondolatait, érzéseit, világát. Ha két ember találkozik és beszélget, esetleg vitatkozik, akkor a saját szemüvegén keresztül figyeli a fejleményeket. A jó vita talán az, ha a felek képesek szemüveget cserélni, akár csak egy kis időre is.”

A hét szint

Az úgynevezett vitapiramist az Isten is közösségi megosztásokra teremtette, mi is ott találkoztunk vele először. Mert a vitakultúra alulról felfelé csiszolódik. Minél magasabb egy szint, annál jobban meg kell dolgozni érte, annál kifinomultabb.

Első szint: becsmérlés Szerkesztés

A vitakultúra legalja a személyeskedés. Mindkét fél egyértelműen támadásnak éli meg, hogy a másik nem ért egyet vele, és úgy reagál, mint egy háborúban – mintha attól, hogy a másik ellenkezik, bármit megengedhetnék magamnak. Ez a szemlélet nyomaiban sem tartalmaz tiszteletet és megbecsülést, sem egymás, sem önmagunk, sem a téma iránt. Belém kötöttél? Akkor akkor leszóllak, agresszíven, mert jogom van. Téged, a családod, a kocsidat, a fizetésedet, a házadat – és persze bedobom minden ellenvetés zászlóshajóját, hogy mekkora a feneked. Ja, hogy közben állítottál valamit, ami tőled és tőlem függetlenül igaz is lehet? Az itt senkit nem érdekel.

Második szint: argumentum ad hominem Szerkesztés

Az a taktika, amikor a vitapartner szó szerint bármit felhasznál a másik ellen – tehát a személyével helyezkedik szembe, nem a mondanivalójával – olyan népszerű, hogy több csoportra osztható. Az ad hominem címkéje lehet gyalázkodás – „Nekem egy ilyen féreg ne dumáljon” –, relativizáló – „Majd éppen te mondod meg, mi a családon belüli erőszak, amikor apád rendszeresen kékre-zöldre verte anyádat” –, illetve "tu quoque", azaz te is: „Mi az, hogy hazudok, amikor te hatodikban letagadtad, hogy betörted az ablakot?” És bár az állítások még helyt is állhatnak – mondjuk akivel nem értünk egyet, számos ponton jellemhibás, egy vadállat volt az apja, tizenkét éves korában pedig az öccsére kente, hogy kifocizta a gyerekszoba ablakát –, ez a tárgy szempontjából érdektelen. Sem előre nem viszi, sem meg nem könnyíti, sem magasabb szintre nem emeli a beszélgetést.

Harmadik szint: a hangnem megtámadása Szerkesztés

Mi tagadás, a nézetek ütköztetése nem fesztiválatmoszféra, sokszor teljesen hiányzik belőle az a kedvesség, amelyet a társadalmi közlekedésben kimondatlanul elvárunk – de ezt nem érdemes magunkra venni. Nincs azzal gond, ha fel vagyunk zaklatva, amíg ezzel nem a kenyérvágó kést élezzük. Ellenben aki rászáll a tónusra – „Te velem ilyen hangot ne használj” –, aki azért vágja el a folytatást, mert nem tetszik neki a másik beszédmódja, elég hamar visszacsúszdázik a személyeskedésig. Már láthattuk, annál nincs lejjebb. A vita tárgya pedig még a harmadik szinten sem érdekel senkit. Mintha nem is létezne.

Negyedik szint: ellentmondás Szerkesztés

Az első felnőttnek mondható pillanat, mert eddig leginkább középső csoportosok tépték egymás haját. Már nem dőlünk a kardunkba attól, hogy ketten kétféleképpen látunk egy kérdést. Már csak érvelni kellene. Mert bizonyítékra, alátámasztásra, bemutatásra, logikára, levezetésre itt még – „Nem így volt! Csak! Mert azt mondtam!” – ne számítsunk.

Ötödik szint: ellenérvelés Szerkesztés

Végre. Végre beleérkeztünk a vitába. Az út rögös volt, de a szépen kanyargó logika, a józanság nyugalma kárpótol mindenért. Most először kezdünk valamit a magas labdákkal. Már csak a konstruktív hozzáállásig kellene elevickélni.

Hatodik szint: cáfolat Szerkesztés

Arról mondhatjuk, hogy érvényesen cáfol, aki megtalálja a hibát a másik elméletében. Nyugodtan nevezheti hibának, mert nem az ízlését szegezi szembe vele, nem a személyes eredményeit, még csak nem is az élettapasztalatát, sem a másik fél ilyen-olyan zavaró szokásait. Nincs súlya ellen- vagy rokonszenvnek, nem érdekes, milyen viszonyban állok a vitapartneremmel. Ezen a szinten már minden személyesség háttérbe szorul.

Hetedik szint: a mondandó velejének cáfolata Szerkesztés

Az ilyen érvelő azonnal a tárgyra tér, és mint eleven kard, pontosan, objektíven, a valóságból kiindulva, megalapozott logikai fölénnyel miszlikbe aprítja a vitapartner tévedéseit. Utána nem él vissza a helyzettel, nem diadalmaskodik látványosan, mert nincs semmi baja azzal, akivel konkrét tárgyban összetűzött, neheztelnie sincs rá miért. A játszó személyek, akár egy prémium színvonalú mérkőzésen, örömöt és megtiszteltetést éreznek, hogy ilyen pompás, léleképítő összecsapásban vehettek részt. A kreativitásukat, az intellektusukat tovább csiszolták, és rengeteget tanultak a másiktól. Abból is, amit mondott, abból is, ahogy viselkedett. Alig várják a következő vitát. Nem kizárt, hogy az még jobban fog sikerülni. Lásd: Kritikus vita.

Forrás Szerkesztés

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki