Fandom

Alternatív Gazdaság lexikon

Ászokfa Kaláka/KULCS Program

< Ászokfa Kaláka

446pages on
this wiki
Add New Page
Hozzászólások0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

KULCS Program Közös Ujítással Létalapteremtõ Csoport

Az elnevezés önmagáért beszél:

= Közös: Elképzelésünk szerint az önkéntesség, az egyenrangúság alapvetõ biztosítéka a téma közös meghatározása.
= Ujítással: Ha a téma egy új termék, szolgáltatás, kisebb konkurenciával kell számolni, több az esély a piaci sikerre.
= Létalapteremtõ: A szövetkezések leendõ tagjai alapvetõen munkanélküliek, vagy munkanélküliséggel veszélyeztetettek, és így induláskor nem a meggazdagodás, hanem az élvemaradás az alapvetõ céljuk.
= Csoport: A csoport (egy, vagy több) azonos érdek alapján szervezõdõ emberek egyenrangú közössége, amelyben nincs alá- és fölérendeltségi viszony, a belsõ feladatmegosztást mindenki önként vállalja, és a tevékenység hasznából is egyenlõen részesülnek (természetesen jövedelmüket az egyéni teljesítményük alapján szerzik)

A helyzet Szerkesztés

1. Európa gazdag - munkanélküliségben és szegénységben! (Az ENU - European Network of the Unemployed, Munkanélküliek Európai Hálózata - 1994. évi konferenciájának címe) Európában 20 millió munkanélküli és 50 millió szegény van. A Fairmontban ülésezõ pragmatikusok (Gorbacsov szavaival a "globális agytröszt") 1995 szeptember végén kimomdják, hogy a Földön (5 M.árd ember), a munkaképes korú lakosság (2,5 M.árd ember) 20 %-ára van szükség (500 millió ember), a 80 % (2 M.árd ember) felesleges.

Eszerint 4 M.árd ember élete szociális ellátóredszerektõl, vagy a globalizált gazdaságtól függetlenedett jövedelemtermelõ képességtõl függ.

2. A G7 római találkozóján a legfõbb problémának a 7 legfejlettebb országban a munkanélküliséget nyilvánították, (BBC Híradó 1994.), és nem tudnak rá megoldást. Meglepetéssel és értetlenséggel tapasztalták, hogy a gazdasági növekedés megindulásával nem csökkent arányosan a munkanélküliek száma. Átgondolt megoldással nem rendelkeznek, Balladur a "dzsungelpiacosítás"-t ajánlotta. A vad, szabadpiaci módszerektõl remélik a csökkenést. Ha azt feltételezzük, hogy a koordinálatlan piaci szereplõk pazarló versenye nagyobb munkaerõt szív fel, azt kell mondani, hogy igazuk van. Bár nem tudjuk elképzelni, hogy a multinacionális cégek mennyire fognak monopolhelyzetükrõl lemondani azért, hogy növekedjék a foglalkoztatottak száma - a konkurenseiknél, Azt már a történelem bebizonyította, hogy a koordinálatlan piaci viszonyok mekkora túltermelési válságokat tudnak elõidézni. Számunkra teljesen világos, hogy a gazdasági fejlõdés együtt jár a mûszaki fejlesztéssel, a korszerûsítéssel. Ez viszont munkaerõtakarékos megoldásokra törekszik, és így nem csökkenti a munkanélküliség gondjait. Szerintünk a munkanélküliség okai között az a mûszaki korszerûsítés, amely a tõke igénye szerint a munkaigény csökkentését és nem a munka könnyebbé tételét szolgálja, szintén szerepel. Tapasztalhatjuk azt is, hogy a harmadik világba exportált könyezetszennyezés, a nehéz fizikai munkát igénylõ technológiák kihelyezése is növelik a munkanélküliséget az anyaországokban. Ezek után érthetõ, hogy a munkanélküliség struktúrája miért változott a fejlett országokban. A szakképzetlen, illetve az anyagi termelés szûkülése miatt "felszabaduló" munkaerõ került az utcára. A megoldás nem lehet eszerint a vállalkozások fejlesztése, ösztönzése, mert a tõketulajdonosok nem tudnak extraprofitot szerezni a hazai magas bérszínvonal mellett, és nem kényszeríthetõek a nagyobb élõmunkaigényes technológiák alkalmazására. Ha egy tõkésnek döntenie kell, hogy pénzét mibe fektesse, gépbe, vagy "beszélõ szerszám"-ba, nyilván a termelékenyebb gépet választja. Az nem betanítandó, nem reklamál, nem sztrájkol, jobban kezelhetõ. A másik út a szakértõk szerint a szolgáltatások bõvítése. Ez tényleg munkaigényes ágazat lenne, de nagy baja, hogy egyre kisebb az a fizetõképes réteg amelyik a rafinált legtitkosabb igények kiszolgálóit meg tudná fizetni. A javító-szerelõ szolgáltatások bõvülése pedig nem áll érdekében a gyártóknak, akik a termékeik gyakori lecserélésében érdekeltek. A fogyasztói társadalom együtt jár a pazarlással.

3. A fejlett európai országokban széleskörûen támogatják a munkanélküliek önszervezõdéseit mind a civil, mind a gazdasági szférában.

4. A termelő tőke kivonulása az anyaországból azt is jelenti, hogy nem ott fizet adót, így a munkanélküliek kezelése a forrás oldalról is egyre nagyobb nehézséget jelent.

5. A "munkaerõpiacon" is érvényesül a kereslet-kínálat törvénye. Nem csak a kínálaton, a munkanélküliek szándékain, hozzáállásán múlik az elhelyezkedésük valószínûsége, az egymásra találáshoz kereslet is kell.

6. A munkanélküliek álláskereső egyesületei lényegesen jobb hatékonysággal végzik ezt a tevékenységet, mint a Munkaügyi Központok.

7. A munkanélküliség komplex probléma, - nem kezelési, hanem - megoldási stratégia kell hozzá, szintén komplex megközelítésben.


Az alapok Szerkesztés

Az élőmunka fokozottabb használatára egyetlen befektetõ réteg hajlandó, maga a (fizikai és szellemi) munkás. Egyéb befektetnivaló tõkéje nincs, és saját jövedelmét akarja megszerezni. A saját munkára épülõ befektetéseknek régi tapasztalatai vannak. Nemrég emlékeztünk meg a 150 éves szövetkezeti mozgalomról, most vették tulajdonba a dolgozók a 75 ezer fõt foglakoztató United Airlines-t. A munkanélkülieknél a munkábaállással szemben belsõ gátlások lépnek fel. Az egyik alapítvány pszichológusa két példát mond a "lumpenelemek" jellemzésére:

"Legalább tudok ebédet fõzni a gyerekeknek, és kikérdezni a leckéjüket!"

"Nincs szükségem arra, hogy megint egy fõnök nyaggasson!"

Egy idõ után a nagy ambícióval beadott tömérdek önéletrajz, a sok futkosás, várakozás után a munkanélküliek megnyugszanak, érzik, hogy csökkent a stressz-veszélyeztetésük, és nem akarnak megint mások parancsai szerint "gürcölni".

Rengeteg a kényszervállalkozó, és ennek következtében rengeteg a csõdök száma is. Egy vállalkozáshoz ugyanis nem elég a szakma ismerete, nagyon sok egyéb tudásra (jogi, könyvelési, kereskedelmi ismeretekre, kapcsolatokra ) és képességre (fellépés, vagányság, gyors döntésképesség stb.) van szükség - hogy a tõkérõl és a gazdasági szabályozók hatásáról ne is beszéljünk.

Igen sokan veszítik el maradék egzisztenciájukat is a hitelvisszafizetés, vagy az adózás során. A szövetkezés eszméjét a még mindig mûködõ rossz gyakorlat, és az egyéni sikerek fontosságának mindenek elé helyezett hírdetése nem erõsíti.

Mi lehet a megoldás?

Mostanában sokat foglalkoznak a nonprofit vállalkozásokkal , alapítványoknak, egyesületeknek ajánlják alapvetõen a rászorulók segítését -ingyenkonyhák, hajléktalanszállások, idõs betegek gondozása, ételkihordás stb., magyarán a szolgáltató és a "vevõ" azonos körbõl kerül ki. Az együtt- érzés, a szolidarítás érzése jó alapja lehet ezeknek a formáknak, de ezek is csak támogatással, a befektetett tõke megtérülésének reménye nélkül mûködõképesek.

Javaslatunk szerint össze kellene kapcsolni a mûszaki fejlesztést a munkanélküliek jövedelemhez juttatásával, és az egyéni képességeket az önként vállalt munkamegosztással kellene kibontakoztatni, valódi SZÖVETKEZET-eket kellene létrehozni.

TényezőkSzerkesztés

A MÓDSZER Az értékelemzés Szerkesztés

Az Egyesült Államokban 1947-ben egy mérnök kialakított egy módszert a szervezett csoportos mûszaki fejlesztésre, amit "értékelemzés"-nek nevezett el. Az 50-es években a Pentagon márelrendelte, hogy minden 100 ezer $ feletti megrendelésnél el kell végezni ezt az eljárást. Japánban "gazdasági atombombá" -nak nevezték el a módszert (õk pedig igazán tudják, mi az az atombomba!), és az új termékeik kialakításánál 85 %-ban, meglévõ termékeiknél 55 %-ban alkalmazták. A módszer: a vevõ igényeibõl kiindulva építik fel a termék által ellátandó feladatok struktúráját, és "brainstorming"- gal gyûjtenek minden funkcióhoz megoldási ötleteket, amelyek közül a szükséges szinten mûködõ és legalacsonyabb költségû variációt állítják össze. Az értékelemzés team-munka, közremûködõi a terméket minden oldalról közrefogják, a beszerzéstõl a tervezésen, a gyártáson, a kereskedelmen át a kalkulációig. Az értékelemzés nem csak módszer, de szemlélet is. Az alapelvek között szerepel az alábbi tanács:

"Alkalmazzuk ezt a kritériumot: PÉNZT, CSAK MINT SAJÁTOT KIADNI!"

Eszerint 1947 óta arra bíztatják a team tagjait, hogy érezzék magukat tulajdonosnak, úgy gondolkodjanak, mintha a saját pénzükrõl lenne szó.

Az értékelemzéssel kimutathatóan elérhetõ megtakarítás Magyarországon is kb. 20 % a meglévõ termékeknél. Az új termékek kialakításánál nem lehet így számszerûsíteni, mert ki kellene találni hagyományos módszerrel is a terméket, az eleve a legcélszerûbb beruházásnak alkalmazása, a piaci igényekre kialakítás lényegesen kevesebbe kerül, mint az átalakítás, a módosítás, a meglévõ technológia lecserélése.

Az közismert, hogy az általunk kitalált terméket saját gyermekünkként szeretjük, és gondos szülõkként dolgozunk érvényesülésén - ebben az esetben a piacrakerülésén. Ezt a személyes motívumot nem pótolhatja a tökéletes szervezés, a legjobb menedzser sem.


A Program Szerkesztés

Közös Ujítással Létalapteremtõ Csoport A KULCS program alapvetõen négy fázisból áll:


Csoportos alkotásSzerkesztés

Az értékelemzés (ld. Módszer) erre a rétegre adaptált változata segítségével a résztvevõk által kiválasztott mûszaki problémát oldjuk meg. A téma - a termék - kiválasztásánál alapvetõ szempont a konkurenciamentesség, tehát új dolgot kell létrehozni és gyártani. A vevõk igényeinek feltárása alapján fogalmazzuk meg az ellátandó funkciókat, majd ezekre ötletözönnel ("brainstorming"-al) keresünk megoldási lehetõségeket, és ezekbõl választjuk ki a szerintünk legmegfelelõbb variációt. Azonos, de gyorsabb módon határozzuk meg a célszerû technológiát, a felhasználandó anyagok körét is. A csoport ezt a fázist bentlakásos rendszerben végzi. A munka egy hétig (7 napig) tart, ez szükséges a résztvevõk összeszoktatásához is.

Piacravitel elõszervezéseSzerkesztés

A második fázisban még mindig együtt marad a csoport, de már nem bentlakásos módon, és elkezdi munkamegosztással a piacravitel elõkészítését. Keres szállítókat, vevõket, tesztelteti a terméket, keresi a gyártás lehetséges helyét. Ez tárgyalásokkal, kommunikációval jár, melyekre szituációs játékokkal készülnek fel a résztvevõk. Az információk birtokában összeállítjuk az üzleti tervet, a felfejlõdés fokozatait meghatározzuk. A munka során fény derül az egyéni képességekre, hajlamokra, és a fejlesztendő ismeretekre is. Ez lesz az alapja a harmadik fázisnak.

Felkészülés a vállalkozásraSzerkesztés

A munkanélküliek nem rendelkeznek sem tõkével, sem megfelelõ szaktudással egy vállalkozás beindításához. A terv birtokában már lehet pályázatokat benyújtani különbözõ alapokhoz, szponzorokat keresni az induláshoz. Az elsõ két fázis feltárta rejtett képességeiket, hajlamaikat a munkamegosztásban szívesen és kompetensen vállalandó szerepükre.

A jelen szakasz egyik feladata a szaktudás megszerzése, tehát a résztvevõk közös megbeszélés alapján átképzésekre jelentkeznek a vállalkozás szakszerû beindítása érdekében. Motivációjuk, hogy az általuk kitalált terméket meg is szeretnék csinálni.

A másik feladat a beindulás anyagi feltételeinek megteremtése; a szükséges eszközök, anyagok felkutatása, illetve beszerzése, az ehhez szükséges források feltérképezése, prototipus készítése, jogi feltételek kialakítása, pályázatok készítése.

A vállalkozás beindításaSzerkesztés

A megalakulás után kb. 1 évig kell patronálással, konzultációs lehetõséggel segíteni az új vállalkozást a beindulás nehézségeinek áthidalására. Ez irányulhat a szervezeti rend kialakítására, kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére, a könyvelés felvállalására, mûszaki szakértõ biztosítására, pályázatok készítésére, stb.

AZ ISKOLÁBAN Szerkesztés

A gazdasági kultúra kialakítását mindenképpen célszerû a középiskolában elkezdeni. Ugyanakkor, hogy ez nem jelentheti a szokásos tantárgy-szemléletû megközelítést. Gazdálkodni nem lehet elméletileg. A lényeg, egy, a tanulók meghatározott csoportja által kialakított üzleti koncepció bevezetési folyamata a piacra az összes ehhez szükséges lépés megtételével. A metodika magába foglalja a tervezett termék kialakításának folyamatát is.

A tanterv beépítéséhez a NAT-ba, az akkreditáláshoz, a tanárképzéshez 1996. óta keressük az ELTE TTK Általános Technika Tanszékkel együtt a forrásokat. A tanterv leírása

1. Megnevezés: "KULCS" - Közös Ujítással Létalapteremtõ Csoport

2. Nevelési-oktatási cél:

A tanulók által az elsõ fázisban közösen kialakított termék-elképzelésnek megkeresni a gyártási és piaci elhelyezési lehetõségeit, ez által megismerni a szükséges információk beszerzésének, értékelésének módszereit, az üzleti terv elemei kidolgozásának metodikáját.

Mindezek során a technikai kreativitás (a problémaérzékenység, a logikai kapcsolatok felismerése, absztrahálás, elemzés, fantázia, modul-elvû tervezés, kombinálás, esztétikai igényesség) fejlesztése; a csoportmunka (minõsítés, összevetés, szervezés, versenyhelyzet, egymás közremûködésének igénylése, empátia) begyakoroltatása; személyiség (elõadókészség, önismeret, felelõsségérzet, megmérettetés, kommunikációs készség, sikerorientáltság) kialakítása; a kommunikációs, esztétikai, mûszaki rajzismereti, tárgyalkotási képességek fejlesztésének belsõ igényként való kialakítása.

3. Követelmények:

Megvalósítható vállalkozási koncepció kialakítása, a vállalkozás beindítása, a növekedés lehetõségének biztosítása.

4. Kapcsolódás:

Az általános iskolai technikai, fizikai és matematikai ismeretekre épít. Elõkészít a munkamegosztásban vállalt szakmai specializálódáshoz szükséges tovább-, vagy átképzésre.

5. Tananyag:

Problémák megfogalmazása, minősítése, irodalom-kutatás, potenciális vevők meghatározása, igényfeltárás, funkciók megfogalmazása, strukturálása, megoldás-ötletek gyűjtése, szelektálása, megoldás kialakítása, megtervezése, működő modell, vagy tárgy előkészítése, alkatrészek tervezése, az elkészítéshez kapcsolódó termék- és felhasználói igények megfogalmazása, a gyártás funkcióinak kialakítása, strukturálása, megoldás-ötletek gyűjtése, a gyártás leírása, működő modell, vagy tárgy elkészítése, munkaterv készítése az információk beszerzésére, feladatvállalások megtétele, az információk begyűjtése, rendezése, elemzése, üzleti terv készítése, vállalkozási forma választása, munkamegosztás megtervezése, beindulási ütemterv elkészítése, működés beindítása, visszaellenõrzés, szükség esetén visszacsatolás. A munka mindig a sikeres beindulásig tart, ami az egyes feladattípusoktól, illetve az elõzõ feladat elvégzésének minõségétõl függ. Ezért rögzített óraterv nem készíthető, csak a folyamat logikája adott.

6. Tevékenységi formák:

Egyéni feladatvégzések, csoportos megbeszélések, ötletgyűjtések, viták, könyvtárlátogatás, szakirodalom tanulmányozása, probléma megismerés, rögzítés (video, rajz), egymás értékelése, verseny, rajzolás, fogalmazás, beszámoló tartása, tárgyalás, tárgykészítés, számolás, műszaki-, munka-, pénzügyi tervezés.

7. Taneszközök:

Papír, írószer, munkafüzet, tábla, videofelvevő és -lejátszó, a témától függő alapanyagok, alkatrészek.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki